Szeretem az anyósom meg a férjem családját de elegem lett. Elmondtam mit tehetnék még?
Szeretem az anyósomat, de elegem lett. Éveken át segítettünk neki vidékre jártunk, lent aludtunk több napokat, főztünk, kertet kapáltunk. Fuvaroztuk vendégül láttuk a fél falut. Az elmúlt 8-10 hétben csak a férjem családjából jött valaki vagy mi mentünk le.
Most lesz a szülinapom közölte" felmegyek" mondtam neki szeretném a családommal (3 gyerekem van)és a férjemmel ünnepelni. Pofákat vágott. Megsértődött hogy nem várom. Búcsuzkodáskor megint mondtam nem szeretnék meglepetést ne jöjjön most volt itt nálunk 2 napot ( a lányának volt a születésnapja oda átment 2 órára). Erre odament a férjemhez hogy akkor megbeszéljük ezt még.
Pünkösdkor ki volt akadva hogy kimentünk a strandra szombaton.
Elmondtam a férjemnek több időt szeretnék tölteni vele. Végre a legkisebb is mindjárt 6 elmehetnénk ide oda. Az elmúlt 6 év gyakorlatilag a családjáról szólt. Előtte utaztunk megtaláltuk az egyensúlyt.
A férjem annyit mondott ne akarjam választás elé állítani. Nem akarom. Isten őrizz. De hogy az ember lánya nem mehet ki strandolni mert " nem szóltunk előre" " nem ez volt megbeszélve".
Ja és családi nyomkövető is van amibe mindenki benne van. A férjem szerint ha nincs titkolni valóm miért baj hogy "lássa Mama hol vagyunk" most letiltottam magam. Szerintem ez beteges. Ezt is mondtam a férjemnek.
Úgy érzem ha nem hagynak saját időt, hétvégét megfulladok.
Ezt is elmondtam.
Mit tegyek még?










Válás vagy párterápia. Vagy minden marad. Nincs köztes út, mert nem látja a férjed a valóságot. Ebben te nem tudsz neki semmit segíteni, nincs eszközkészleted.
Vagy neked egyedül terápia egyelőre, ha ő elzárkozik. Nem látja az anyját a traumáitól sajnos.










A nyomkövetősdi tényleg beteges...
Ez történik, ha sokat megenged vagy/és megtesz az ember kedvességből, aztán ordít később, hogy ez neki nem jó.
Nemcsak gyerekekre igaz a határtalan elkényeztetés, hanem felnőttekre is.
Ha kinyalod a seggüket, onnantól az mindennapos, megszolott dolog lesz. S ha nemet mondasz, akkor te vagy a xar. No meg mindig többet akarnak.
Már a kezdetekkor kellett volna határt húzni. Így utólag nehezebb és idegörlőbb.
Simán benne van a pakliban, hogy válás lesz, ha a mentális egészségedet választod.
Jobbik esetben csak haragudni fognak.
Mit tegyél?
Megbeszéled pároddal, azt is, hogy ez neked ez sok. Saját teret és időt kérsz. Ebbe bele tartoznak a gyerekek és a párod is. De anyósék egy ideig kizárva a részedről. Utána pedig újraértékelés, határok meghúzása.
Számtalan példát láttam, ahogy emberek hasonló dolgokba belefulladoztak, ezért tizenéves korom óta keményen húzom meg a határokat. Aki pedig új személy köreimbe, annak pedig felvázolom mi a helyzet.
Ha elfogadja okés, ha meg nem, nos azt kezd magával amit akar.
Mindig kapom "jaj neked könnyebb" - dehogy! Kiharcoltam rendesen, majd hozzászoktattam a népet. S tudni kell nemet mondani.
Oh mi káosz, örjöngést nyomtak le családtagok is, amikor bejelentettem, nem megyek semmi ünnepre. Fiatalkori lázadásnak tudták be. Köze nem volt hozzá.
Mindent okkal tettem.
Ha nem akarsz megfulladni, elvárások százainak úgy megfelelni, hogy szinte listázva pipálgasd... Állj ki magadért! Kultúráltan!
Akkor is, ha arcodra fröcsög az instabil személy nyála, ahogy ordít. Maradj nyugodt és figyelmeztesd, viselkedjen, mert te nem így állsz hozzá.
Önkontroll elengedhetetlen, hogy könnyebben menjen.
Normális esetben leesik a másik félnek, hogy baromi gáz a viselkedése.
S lesz olyan is, akit hagyni kell elvonulni. Nyugodjon le, gondolkodjon.stb
Mindenkit a maga módján kezelni.
Kitartást!
Néha pedig sétálj egy jót vagy pihenj a szabadban.
Párommal mi pl a város széli erdőbe szoktunk kinyúlni plédre. Hol kettesben, hol egyedül. S van, hogy egymáshoz becsatlakozunk.
Jót tesz az ember lelkének a természet, nyugalom és ingyen van.










Kiakadtam én is 2 en vagyunk a házasságban ez is elhangzott.
Remélem nem jön fel a születésnapomra, de kitelik tőle. Simán. Férjem: persze édesanyám gyere majd együtt nézzük a forma1 et. Nemhogy elviszem az asszonyt vacsorázni vagy programunk van....
Röhej.
A férjem múltkor megszólt úgy látja nem örülök hogy itt aludt a Mama. Mondtam neki rátapintott tényleg nem. Aztán előjött minden gondolatom és megmondtam a véleményem.





"Ja és családi nyomkövető is van amibe mindenki benne van. A férjem szerint ha nincs titkolni valóm miért baj hogy "lássa Mama hol vagyunk" most letiltottam magam. Szerintem ez beteges. Ezt is mondtam a férjemnek."
Atyaisten!
Mintha egy 12 évest ellenőriznének a szülei. Hát én ezt senkitől nem tűrném, egy percre sem.
Jól látod, ez valóban beteges. És ha a férjed ezt nem látja, akkor az ő fejében is nagy a baj.
Azt már csak nagyon halkan merem megkérdezni, hogy mindezeket a problémákat nem láttad házasságkötés előtt? Vagy legalább a gyerekek érkezése előtt? 3 gyereket szültél egy olyan férfinak, aki gyakorlatilag az anyjával együtt akar veled családban lenni.





Én mostanában kezdtem el hallgatni nagyon jó beszélgetéseket pont ilyen témákban. Sok mindent megértettem.
A férjed nem vált le az anyjáról, az anyja nem hagyja leválni. - infantilizáció
Nézzetek utána. Beszélgess a férjeddel, hogy ez így nem normális. Jó lenne, ha ő is felismerné.
Csak a legkisebb az övé. A két nagy az előző házasságomból van.
Mostanában harapózott el ennyire a dolog. Kb egy éve. Előtte a férjem is karakánabb volt most valahogy nem áll ki annyira magáert. Előző kapcsolatában be se engedték az anxját az aktón. Nyilván nem vagyok bunkó de vannak határok amiket már nem viselek el. ahogy történtek a dolgok úgy mondtam nem szeretném ezt vagy azt itthon akarok maradni.
A férjem közölte ha 6 év alatt nem pihentem ki magam akkor most mi a gondom...pff
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!