Ti szeretitek az anyósotokat?

Én igen, nagyon jóban vagyunk. Normális, kedves nő, mindig szeretettel állt hozzám, fogadott a családban. Nyilván megvannak a maga hibái, rossz tulajdonságai, mint mindenkinek, de mivel alapvetően kedves volt mindig, így nem kerítettem ennek feneket, nem nekem szólnak a tökéletlenségei.

Viszont szerintem ez a ritka, a barátnőim valahogy alapbol olyan ellenségesen állnak az anyósukhoz, szerintem sokszor totál irreális dolgok miatt panaszkodnak, nincs igazuk. Ők meg csodálkoznak rajta, hogy mi ilyen jóban vagyunk.

A különbség talán az, hogy én nem tartom a kapcsolatot anyámmal 18 éves korom óta, ők meg jóban vannak az anyjukkal és valahogy csak azt tudják jónak elkönyvelni, ahogy a saját anyjuk is él és csinálja a dolgokat. Nen tudom, mi lenne, ha nekem is lenne anyám, vajon én is rossznak látnám anyósomat, mert más az értékrendje?

Jelenleg nem tehetem be a lábam hozzá mert szóvá tettem, hogy a saját lakásában dohányzik és ezért büdös van nála.

Szerinte amíg nem kérek tőle bocsánatot addig nem látogathatom meg. Ennek két éve. Nem beszélek vele. Nekem így tökéletes.

Amúgy utálom mint a sz.rt.

Nem szerettem amíg tartottam a kapcsolatot anyámmal.

Majd rájöttem, hogy anyám toxikus és bántalmazó, és ahogy megszakítottam vele a kapcsolatot, rájöttem, hogy anyósom nem rossz ember. Azóta szeretjük egymást. Ő sosem utált, mindig kedves volt, én fogadtam nehezen, anyám f.szságai miatt.

Azóta voltunk már együtt nyaralni, járunk együtt kirándulni, sokszor eljön, vagy mi megyünk, a gyerekeinket is imádja, sokszor elviszi őket is, nem tudok rá rosszat mondani. (Vagyis de, de a vérmérséklete miatt nem bánthatom)