Miért pityeredett el apósom?

Anyósom már nem él, apósom él még. A sógornőm nem költözött el a szülői házból, ott él a családjával. Sajnos volt időszak, mikor nagyon felhígult a kapcsolattartás, mivel a sógornőm állandóan támadt, hogy én az örökségért vagyok a bátyjával, meg ha ott vagyok nálunk miért csak ennyit fizetek a közösbe (Egész hónapban nem voltunk ott, de mivel ők felújítottak és a mi (al)mérőnkre ment az áram, megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó kifizetni!). Ha ott voltunk, egyszerűen nem lehetett kikerülni. A végén már alig mentünk. Volt időszak, mikor az volt mondva, hogy "mi majd csak akkor tartjuk a markunkat, mikor már apósom nem él". Meg hogy férjemet nem érdekli, mi van az apjával, meg ha látogat is ne kérjen kölcsön semmit, mert csak apósom kihasználja (...) Annyit mondok erre, hogy amióta én belekerültem ebbe a családba a sógornőm, állandóan magára akarja íratni a ház felét. És ez apósomnak ki is van mondva, mert hogy majd ő rendezi idős korára. (Voltak ügyvédnél, csak az ügyvédnő megmondta, amíg nincs rendesen megbeszélni mi merre hány méter addig felesleges. Mivel a férjem ott mondta ki, hogy igen ő csak az ő lakrészét kéri, ami több mint az egész örökség fele! Apósom szerintem eddig ezt nem látta át. Akkor kijelentette, ha ő már nem lesz... Egyszer nekem is mondta, hogy nincs pénzünk őt kifizetni. Mondtam neki, hogy mérettesse fel, mert még ne hogy neki kelljen fizetni a másik két örökösnek. Na, utána még jobban ment a támadás. Jogilag én tudom hogy se nekem se az élettársnak nincs köze, de ő remeg az egészen) Jó, csak a történet szempontjából az is lényeg, hogy van még egy örökös. Őt is elüldözte! Ő rá is ezeket mondja apósomnak, hogy csak a pénz, az örökség, arra vár, hogy meghaljon..

Mikor megszületett a fiúnk, ünnepekor vagy mi mentünk vagy ők jöttek. Úgy nem tudott apósom eljönni, hogy a sogórnőm ne hívja fel! (2x is hívta mondvacsinált okokra!) Meg néha néha mi is beugrottunk a fiammal, de a férjem ment, ha kellett segítség vagy csak beugrott. Élettársa van, aki normális és nem pénzhajhász, már őt is elüldözte párszor! Mivel a másik unoka tulajdonképpen ott nőtt fel, nehezményezte a papa, hogy a másik unoka miért távolságtartó. Erre az élettársa is mondta, hogy neki is mozdulnia kellene néha.

Most apósom egy hétig intenzíven feküdt. Sok nő van körülötte, de mi is vittük neki a kedvenc ételét és meglátogattuk. Ott is pityergett, ahogy beszélgettünk. Majd hazajött és mentünk az unokával. Egész nap beszélgettünk, nyugodtan nyitottan. Játszott az unokával, aki már az első perctől fogva bújt hozzá, hívta ide oda, fociztak (... 2,5 éves). Többször láttam rajta, hogy elpityeredett. Szerencsére nem volt otthon a sógornőm, sokkal másabb volt a légkör. Úgy éreztem, hogy apósomék nyitottak felém is. Régen olyan kérdéseik voltak, hogy nem bírtam ott maradni. (Idővel ezért sem mentem már.) Például mikor megvettük az első lakásunkat (elindultunk, nem ott maradtunk valamelyik szülő nyakán), kérdőre vontak, hogy miért vettünk fel hitelt és hogy kinek a nevén van. Ők nem vágtak volna bele. Meg hogy férjemnek eszébe se jutott volna ez.

De most nem így volt. Lehet, hogy most jutottunk el olyan pontra, hogy normális kapcsolatban tudunk lenni?