Ti elhívnátok a keresztelőre az anyóst a helyemben, ha? (bővebben lenn)

a fia saját örökségét megtartja magának. Jó, nem egy nagy összeg, csak az eljárással van bajom. Férjem lemondott egy ingóságról papíron, hogy ne kelljen hazautazni aláírni, ha eladásra kerül. Eladta és mi egy fillért sem kaptunk belőle. Férjem szerint ez oké, mert az anyjának most nagyon kell a pénz. (Ez hosszú lenne leírni, hogy miért, de tényleg kell neki.) Viszont a tulajdonában van több millió forint értékű föld, amit nem hajlandó eladni. Gondolom, mert abból kap évente jó kis összegű bérleti díjat. Én ezt azért találom felháborítónak, mert mi albérletben élünk GYÁST kapok, férjem sem több százezret keres. Most született babánk és kell a pénz, lenne mire költeni, és ez az anyósnak eszébe sem jut. Döbbenet szerintem. Nekem is gyomorgörcsöm van, ha esetleg jön, igaz ritkán, de akkor is tiszta ideg vagyok, mikor itt van. emellett hajmeresztő dolgai vannak. Mikor kórházban voltam a szendvicset szemeteszsákba hozta. Magától semmit nem tud, mindent a férjemtől vár. Emellett néha olyan hangnemben beszél a férjemmel, hogy az döbbenet, pedig Ő mindig nagyon szépen beszél vele. Nem érdemelné meg, hogy a fia így bánjon vele. A lagzinkat az én szüleim fizették, tőle egy vasat sem kaptunk.

Most lesz a gyermekünk keresztelője jövő hónapban. Nekem ez nagyon fontos esemény, de Őt nem szívesen látom. Viszont a férjemet szeretem, és tudom, hogy neki ez nagyon fontos. Csak Ő lenne ott az Ő családjából. Tudom, hogy jó keresztény mindent félre tesz, és meg kell hívnom a férjem anyját is, de akkora bennem a düh, hogy nagyon nehéz "jó keresztényként" viselkednem.

Ti mit tennétek a helyemben? Köszönöm a válaszokat!