Nem bírom elviselni a családját a barátomnak, de hosszú távon tervezek vele. Mi tévő legyek?

Alkalmazkodás, tolerancia.

Két szó, ha hosszú távon tervezel vele, tanulmányozd, mit jelent:)

bár ilyen családja lenne a páromnak, mint a tiédnek...de hát nálunk nem igy van...nem szeretnek, én sem őket...sőt...a saját fiúkat nem szeretik, nem hogy engem....és ez olyan rossz...bár akarnák, hogy menjek hozzájuk...semelyik volt barátomnál nem volt ez gond, szerettek a szülők és én is őket...és most, hogy három hét múlva férjhez megyek...én nem fogok kapni egy másik családot, nem leszek jóban anyóssal apóssal...nem fogja őket érdekelni az életünk és majd az unokájuk sem...:( uh inkább örülj, hogy ilyenek...ebben semmi sok nincs csak egy normális családi kapcsolat

24L

Nem értem, miért nem éltek együtt? Értem, hogy anyagi okokból visszakényszerültetek szülőkhöz, de miért külön újra?

Mi is a párommal most az én szüleimnél élünk, de egy évig voltunk albérletben, csak ott megszűnt a munkahely, most itt dolgozunk a környéken, egyelőre így volt logikus megoldás, de hamarosan megint megyünk külön.

Fel sem merült bennünk, hogy mindenki menjen haza a maga szüleihez, ez abszurd!

14-essel értek egyet, értem is, mi zavar, Kérdező! Valahogy úgy érzed, nem kapsz levegőt a kedves mamától, mintha nem hagyná, hogy rendesen "hozzáférj" a fiához. Itt a párodnak kellene kezelni a helyzetet, ha van igénye arra, hogy ne legyen minden este napi beszámoló anyukának. Szép dolog, ha jól kijönnek, de egy idő után el kell tudni dönteni, ki a fontosabb.

Egyébként nálunk is ez volt, csak a párom nővére művelte ezt. Mindketten benne vagyunk már a húszas éveinkben, de sokáig a randijainkon is állandóan csörgött a telefon, sokszor szir-sz@r ügyek miatt. Azt éreztem, hogy nővérke mindenütt ott akar lenni,mindenről tudni akar.

No de, tanácsom: mondd el barátodnak, hogy ez téged zavar, esetleg kérd meg, hogy hamarabb időzítse a napi telefont anyukával, ne akkor, mikor találkoztok és együtt töltenétek az estét!Ha számít neki, hogy jól érezd magad, akkor cselekedni fog (reméljük!).

Nálam is ugyanez a helyzet. A párom szülei elváltak, az apukáját imádom, de az anyját és annak a férjét valamiért nem tudom elviselni. Mondjuk ott se nagyon jó a helyzet, állandóan panaszkodnak hogy nincs pénz, a férje meg egy szemétláda, meg iszik, az anyuka meg hagyja magát, közben meg a páromnak panaszkodik, hogy elege van belőle meg a pasi családjából, mert nem segítenek nekik anyagi szempontból csak a párommal mi. És a párom olyan jószívű, hogy az anyjáék hiteleit fogja fizetni amint jobban fogunk járni anyagilag. Kérdés az, hogy velünk mi lesz, mi így nem fogunk haladni előre, csak vegetálunk egy ponton...

Ez nem a féltékenységről szól, a párom is nagyon anyás, érte bármit megtenne, de én speciel azért nem tudom elviselni, mert mindent ránk akar tukmálni, azt hiszi hogy nem tudok gondoskodni a páromról, meg minek veszünk ezt-azt, amikor ő is tud adni.... szóval én ezért nem tudom elviselni, egy bizonyos pontig még meg lehet érteni, hogy gondoskodó, de ez már túlszárnyalja ezt a fogalmat. Szeretnék saját életet élni a párommal, de ha állandóan anyunak így segíteni, úgy segíteni, így nem fogom sokáig bírni.

Sziasztok!

Láttam már válást azért, mert az újasszony jobban ragaszkodott a szüleihez mint a férjéhez. Nyilván ebben is van egészséges határ.

Amikor együtt éltetek, akkor is mindennapos volt a telefonolás, vagy csak akkor, amikor együtt utaztatok el valahova?

Szerintem ezt mindenképp beszéld meg a pároddal, hogy nagyon kedveled a szüleit, de úgy érzed, hogy túlságosan ragaszkodnak hozzá. Nem eltiltod tőlük, csak annyit szeretnél, hogy te legyél a családja elsősorban, hosszú távon.