Szerintetek én hibáztam vagy inkább "áldozat" vagyok? Jogosan vagyok felháborodva vagy felfújom? Vagy menjek át hozzá és béküljek ki vele? (hosszú)

A párom apja elvált anyósomtól,a párom járt hozzá,az öreg nagy ívben tett a fiára,majd mikor képbe kerültem és az első gyermekünket vártuk megkerestük,1 éves volt a lányunk,mikor először jött. Két évre rá a városba költözött,mondván azért,hogy segítsen. Onnantól kezdve minden nyugdíjkor (leszázalékolt katona) ittasan jött napokig,amikor ittasan akarta felvenni az 1 hetes gyereket és rászóltam,hogy "ne haragudj,de nem,mert ittál" akkor besértődött,és onnantól kezdve nem volt olyan hónap,amikor valami miatt ne sértődött volna be- sokszor azt sem tudtuk,hogy min! Volt,hogy olyanon sértődött meg,amihez semmi köze,volt olyan is,hogy a gyereknek nem segítettem az első vinnyogására felvenni a zokniját (4 évesen),hanem vártam míg szól hogy segítsek,akkor hogy minek kínzom a gyereket- olyan ügyet csinált belőle,hogy akkor felhúztam magam,de minden 1-2 hetes sértődése után úgy jött,mintha semmi nem történt volna. Ezen még túl is jutottam,elfogadtam ilyennek. Az,hogy 1 hétig tartott a nyugdíja,mert elitta/szerencsejátékozta is elfogadtam,igyekeztünk segíteni neki,igaz csak annyit tudtunk,hogy kaját adtunk,ha kellett kölcsön is,bár miután észrevettük,hogy nem arra költi amire kéri,nem nagyon adtunk neki pénzt. Amikor nem volt mit ennie,akkor mindig bezárkózott,ilyenkor csak az ajtó előtt hagytuk a kaját,általában családikor megjelent kérni. (ha kért,mindig megadta,ezzel sincs gond) Volt,hogy segített is,volt hogy mi voltunk nagyon rossz anyagi helyzetben,akkor 1x hó elején 5000-et ránk költött (tavaly),de utána amikor hó végén nem járt,akkor ugyan úgy vittem át kaját neki és utána is minden hónapban,mikor tudtam,hogy nincs mit ennie,volt hogy a párom direkt szólt neki hogy jöjjön segíteni,hogy biztosan egyen. Eddig még nem is olyan különös,csak azért írtam le,hogy teljesen átlássátok a dolgot.

Volt hogy hozzánk jöttek reklamálni,mert állítólag kért kölcsönt nagyobb összeget és nem adta meg. A baráti körünkből is szóltak,hogy ekkorra -akkorra ígérte hogy 1-2ezer forintot amit kölcsön kért,de nem vitte,és ezeket az 1-2 ezreket megadtuk helyette. Volt,hogy az egyik főbérlője rontott be hozzánk hogy tudom e hogy milyen ember- állítólag tartozott nekik bérleti díjjal (valamikor anyós úgy hagyta ott az embert,hogy a lakást és a bútorokat is meghagyta neki,de mára csak a bútorai maradtak,a lakással nem tudjuk mi lett-hitelt hitellel vett fel,a proviját most is folyton újítgatja,pedig nem lenne rá szüksége -ha meghal,egyedüli örökösként fizethetjük mi tovább),de a nő azt elfelejtette,hogy mióta ott volt,minden nap dolgozott náluk naphosszat,ezért nem kellett bérleti díjat fizetnie,hát én kidobtam,utána jött a nő párja fenyegetőzni/nem váltotta be amit ígért.

Sok vitám volt az öreg miatt a párommal,mert mindig úgy állította a dolgokat,hogy én sértettem meg valamivel - idővel megtanultam,hogy mit mondhatok és mit nem,hogy kétszer át kell gondolnom,ha valamit kiejtek a számon,biztosan ne legyen benne mér félre érthető se,ami miatt játszhatná a sértődöttet.

A tavasszal történt,hogy kibuktam (mert a gyerekem kórházban volt,és a párom telefonált oda,hogy akkor hazaengedik e aznap,vagy nem /én nem tudtam volna telefonálni,nekem olyan sírhatnékom volt mióta bekerült,az első napot végig bőgtem.,és ahelyett,hogy válaszolt volna a kérdésemre,hogy hazaengedik e,egy számomra egyszerű igennel vagy nemmel,az apjának mondta amit mondott,én akkor kibuktam,hogy igen,tényleg nem az én gyerekemről van szó,semmi jogom tudni...stb),ekkor az apja rám förmedt,hogy eddig nem foglalkoztam a gyerekkel! (vissza akartam szólni,hogy én a 6 év alatt többet foglalkoztam vele,mint ő a párommal a 32 éve alatt,de nem akartam össze veszni vele),hagytam elmenni. Utána be volt sértődve 2 hétig,majd a lányokat az oviban Ő vitte (az útiköltséget természetesen mi álltuk,tettünk el útravalót is bőven,ő csak a belépőket állta,meg amit vett emlékbe -2 szélforgó a lányoknak meg egy tolós kacsa +2 hűtőmágnes) el kirándulni (akkor még csak 2 hónapos volt a legkisebb,a párom pedig dolgozott) Aznap késő délután megint úgy jött be a nagy sértődés után,mintha mi sem történt volna,hát beszélgetni kezdtünk. Rá két napra viszont kilelt magából nálunk,dobálózni kezdett,majd mikor kifejeztem nem tetszésemet,nekem jött. (csak a nyakamat ragadta meg,úgy tolt neki az ajtófélfának,az egyik gyerek mögöttem volt,beesett az ajtón.)káromkodott,akkor elzavartam,mondván,hogy nem láthatja az unokáit... szó szót követett,hogy én kihasználom a páromat (akivel úgy vagyunk együtt,hogy a legnagyobb követ is együtt görgettük arrább...nem fáj ha ki kell mennem segíteni...),hogy a párom mamájáról is úgy beszélek ahogy nem... Azóta nem is köszönök neki. utána még volt hogy kavart párszor.

A párom senki mellé nem akar állni. Valahol megértem,mert csak az apja,még ha a fogalom távol is áll ettől az embertől (anyós is egy alkesz,de rá nem tudok rosszat mondani,nem itt él,meghallgattam anno sógoromat is és a páromat is),viszont nem is értem,hogy miért tartja továbbra is az apjának,hiszen nem viselkedik úgy,és az eset után is többször panaszkodott rá.... ő úgy csinál,mintha semmi nem történt volna,az utcán köszön,csak épp nem jár át már. .. és ami miatt bizonytalan lettem,hogy : Édesanyámnak meséltem az esetről,megdöbbent,de mostanában azt kérdezi,hogy jóba vagyunk e már?

A párom az utolsó olyan esetkor,amikor kavart az apja,akkor azt mondta,hogy ő nem volt itt,nem tudja akkor mi történt- hiába mondtam el neki,és az apja hiába hallgatott,ezzel elismerve hogy nem hazudtam (ezt a párom mondta így mikor beszélt az eset után az apjával, -utána viszont voltak kavargatások,hogy a háza előtt elmenve beszóltam valamit / a gyerek befelé lesett,én meg rászóltam,hogy nem illik más portájára beleskelődni,amit minden esetben elmondok,ha valakinél beles!/ és ez csak egy eset,a 3-nál? elégeltem meg a kavargatásokat,és akkor beszéltem nagyon határozottam a párommal,akkor mondta hogy) nekünk kettőnknek kell ezt lerendezni,ő ki akar ebből maradni. én ezt értem,de ezen van még mit rendezni,vagy békülni?

Ha nem úgy látjátok a történteket ahogy én,akkor nyissátok fel a szemem,mert nem akarok a bűnbak lenni,abban a tudatban,hogy ha én rontottam el is nem én vagyok a ludas...

Remélem elég érhetően sikerült leírnom./köszönöm hogy végig olvastátok!