Nagymamám és nagypapám mindig belekötnek édesanyámba minden kis ügyért pedig ő mindent megtesz hogy szeressék mindig segít nekik de nem javul a helyzet. Mivel tudok rájuk hatni?

Ez nem a te harcod, sajnálom. De nem is az édesapádé. Anyukád megfelelési kényszere, az, hogy nem szakadt el a szüleitől sajnos egyáltalán nem normális dolog. Szülőnek felnőtt embernek kellene lennie, és nem gyereknek. Édesanyád nem nőtt még fel. Ennyire nem lehet függeni senki véleményétől felnőttként, mert nem egészséges! Te ebben nem tudsz neki segíteni. Ha maga nem harcolja ezt a harcot meg, akkor soha semmi nem fog változni. Jó eséllyel így lesz, mert gondolom már nem fiatal annyira, ha a gyereke ide tud kiírni kérdést... N30

Nálunk hasonló a helyzet, csak nem anyós, hanem anya. Nálunk mamám ilyen csak, papám nem volt, míg élet, ő volt a mentsvára édesanyámnak. Ő mindig megvígasztalta, ha mamám bántotta őt, viszont mióta nem él, csak a rosszat kapja anyum mamámtól. Pedig ő is megtett mindig mindent azért, hogy segítse a szüleit. Pl. mikor papám beteg lett, rákos, akkor sokáig kellett hordani őt kezelésekre. Mivel tőlük 70 km-re volt a kórház, ahova járt, és ahol műtötték, illetve mi tőlük még 100 km-re laktunk, édesanyám volt, hogy minden nap ment innen autóval, és 170-170 km-t autózott oda-vissza. Nem okozott gondot, anyum nem dolgozott, a benzint tudtuk fizetni, természetesnek vették, hogy nem hagyják az idős, beteg papámat buszozni-vonatozni-sétálni nap, mint nap, ha erre van lehetőségünk. Ő mindig meg is köszönte ezt, mamám viszont úgy csinál, mintha meg se történt volna, és a fiát isteníti - édesanyám bátyját - aki soha nem látogatta meg papámat se a kórházban, se otthon, el sem búcsúzott tőle, csak a temetésen jelent meg, és azóta se nyitja rá az ajtót mamámra. Mégis ő az ügyes, jó gyerek, mert sok pénze van, dolgozik, stb. Anyumnak soha semmi szépet nem mondott, csak bántani tudja. Anyum pedig tűr, bár én nem értem, hogy miért. Amíg papám élt, még meg is értettem, de így már nem, én biztos magára hagytam volna rég, és oldja meg a problémáit maga, vagy hívja a kisfiát. Én már nem beszélek mamámmal, ha jön ide, elkerülöm, ha a szüleim mennek, nem megyek velük. Nem érdekel, hogy mi van vele, és nem akarom azt se hallgatni, ahogy minden apróságért szapulja anyukámat (hogy áll ez a függöny?, minek vettél új étkészletet?, ha nem dolgozik: miért nincs munkád?, ha dolgozik: minek, hisz úgyis megélnétek, inkább a háztartást vinnéd jobban, stb.).

Alapigazság: azt lehet bántani, aki hagyja. Anyukád hagyja. Ezért bántják. Ha ki merné nyitni végre a száját és kikérné magának, akkor megszűnne a dolog. De nem fogja megtenni, te pedig nem teheted meg helyette, mert éppolyan gyenge marad, mint volt eddig is. Attól, hogy te erős vagy, ő nem lesz az.

vidd pszichologushoz

Nem, én úgy gondolom, hogy mindegy, kinek az anyja vagy apja. Ki kell nyitni a szánkat és megvédeni magunkat. Tőlem lehet akárki anyja, ha basztat elküldöm a Holdra. Nem kell nekem védelem és felmentősereg!

5-üs igazad van.Sem az 1-es sem a 3-as nem érti a lényeget.Az édesanya apósa és anyósa akiról szó van.Itt a férjnek kellene kiállni felesége melett,ha ő szegény fél a 2 gonosztól.Ki tudja mit mesélnek róla fiuknak,aki nagy mamlasz lehet.Azt javasolnám a kérdezőnek készítsen hangfelvételt telcsivel,ha nincs kérjen kölcsön.Az anya tudta nélkül játsza le apjának,talán hat?

6-os Te megvéded magad,lehet?De a helyzetet nem ismerheted,sem a két hárpiát.Lehet az ő helyzetében TE is nyuszika lennél!