Mi a teendő, ha anyós és após szét akar minket választani?

Én voltam. Amikor kisült, hogy terhes vagyok, anyósom elkezdett ránk szállni. Nem tudtunk hétvégeken sehova elmenni, mert folyton szólt, hogy utazik hozzánk, aztán nem jött, mi meg otthon vártuk, utána meg beállított minden bejelentés nélkül. Megette az ebédemet, és még le is szólta.

Amikor megszületett a lányunk, folytatta ezt, plusz jött apósom. Semmit nem voltunk hármasban 1 hónapig. Segíteni nem segítettek, csak anyósom leszólt mindent.

Már korábban is szóltam, hogy vegyen vissza, szépen és kedvesen. Férjem is kérte, hogy legyen már nyugtunk. Nem, nem vették figyelembe, hogy nekünk milyen igényünk lenne.

Végül elzavartam őket. Apósomat felhívtam, hogy elég volt, már állandóan veszekszünk miattuk, megvagyunk, tudok főzni, ne jöjjenek, majd megyünk.

1 hét duzzogás volt, utána megbékéltek, és azóta semmi gond nem volt. Szépen látogatjuk őket, rendszeresen, de nem ugráltatnak minket.

Azt nem bocsátom meg anyósomnak, hogy mennyit piszkált amikor terhes voltam, hányszor idegesített úgy fel, hogy fájt a hasam már. Legalább most béke van!

Beszélni kell előbb a férjeddel, utána velük. Először szépen 1-3 alkalommal, utána meg keményen, ha más nem használ, nem nyitsz ajtót. (Ezt egyszer megcsináltam, utána egy fokkal érdekes módon javult a helyzet.)

Akkor az első teendő, hogy el kell költözni.

Amilyen gyorsan csak lehet. Utána már ha külön éltek, lehet a találkozások számát csökkenteni, sőt a saját házadban nyugodtan leállíthatod őket, ha sértő módon beszélnek veled.

Amíg az ő házukban éltek , addig nem sok teendőd van azon kívül, hogy egyik füleden be a másikon ki.

Akkor te is tudod a megoldást,el kell költözni.Amíg a szülői házban laktok csak gyerekek lesztek nem felnőttek.

Már gyerektervezés előtt el kellett volna költözni.

Kezdjük ott, hogy eleve nem kellett volna anyós nyakára szülni. Az ő házában jó, hogy bele akar szólni a dolgokba...

Bár az is előfordulhat (ha nem banális hülyeségeket mond), hogy egyszerűen több tapasztalata van a gyerekekkel, babákkal, és segíteni akar, és ezt érzed cseszegetésnek. Hiszen magad is írtad, hogy a férjed nem zavarja. Valószínűleg ő érti, hogy nem szemétségből ad tanácsot az anyukája, hanem jószándékból, csak a friss anyukák hajlamosak mindent személyes sértésként kezelni.