Miért az "engedd el a füled mellett" az elfogadott "taktika" a beleszólós, okoskodós anyósnál?

Én maximum akkor javasolom ezt, ha pitiáner dolgokon megy az anyós hisztije (pl melyik virág hol van, melyik szoba milyen színű, miért éppen sárga cipő van a gyereken és nem piros, stb.).

Ha nagyobb gond van, mindig azt javasolom, álljon ki az asszony az igazáért. Én mindig így teszek (bár még nem vagyok feleség), volt hogy a párom anyukájával is ordítottam, mert volt amit nem értett meg. Lenyugodott, és tudomásul vette, hogy igazam volt, és tisztel is azért, mert ki tudok állni magamért, vagy ha úgy kell a kapcsolatunkért. Most ez nem jelenti azt hogy mindenért felkapom a vizet, csak a béketűrésem bár határtalannak látszik, mégsem az. Mindenféleképpen kell hogy az ember ki tudjon állni magáért, pont azért, hogy a család többi tagja tisztelje is valamennyire, és ő maga is értékesnek érezhesse magát a családjában. A kedves párja meg ha duzzog is emiatt, idővel megbékél ha eléggé szereti a barátnőjét/feleségét.

25N

Mert szerintem az a nő, akinek van egy kis esze, nem áll le vitázni az anyóssal. Ha nyíltan szembefordulsz vele, az bizony a párodnak rosszul eshet, mert akármilyen is, ő az anyja. Az én anyámtól tényleg a falra lehet mászni, de én szeretem, és nem igazán értékelném, ha a párom nekiállna vele perelni.

Ugyan ez kicsit sunyi dolog, de gondolj bele: ha tűrsz, nem te leszel a háklis meny, a család többi tagja jobban fog hozzád viszonyulni. A sógornőm pl. profin csinálja, mindig bólogat, egyetért, aztán az öcsémet kettesben addig fűzi, míg úgy csinálják a dolgokat, ahogy ő szeretné. Ezzel nekem nincs is bajom, de ha nyíltan nekiállna vitázni meg hisztizni az anyámnak, bizony nehezen tolerálnám.

Akármilyen jó fej is az anyós, borítékolható, hogy egy több éves kapcsolat során csinál majd olyat, ami neked nem tetszik. Ha ilyenkor nekiállsz vele veszekedni, csak elmérgesíted a kapcsolatot, ha viszont bólogatsz, és hagyod magad lenyugodni, minden mehet szépen tovább.

Ha meg már nagyon az agyadra mászik, a párodnak szólj róla, az ő anyja, neki kell helyretenni, nem neked. Arról nem is beszélve, hogy ha egy kicsit is távolabb lakik az anyós, akkor nem tud nap mint nap terrorizálni, aki meg a szájába költözik, az vessen magára.

Ha a drága anyós drága fiacskája is felfogná azt, hogy az anyja egy szemétláda, akkor lényegesen könnyebb lenne a nőnek kiállnia magáért. De mivel az esetek nagy részében ez úgy szokott történni, hogy ha a nő vissza mer szólni a drága anyósnak, akkor az anyós a fiához rohan sírva, hogy mit merészelt mondani a felesége és a fiú természetesen az anyját védi meg, mert sok esetben nem is érdekli, hogy miért alakultak úgy a dolgok ahogy, és tesz a feleségének a véleményére, mert a drága mama...

Nem is kell ezen csodálkozni, kevés az olyan fiú aki felfogja, hogy az anyja a hülye. Szerencsére az én férjem ismeri az anyját és tudja, hogy nem normális.

Nem tudom, én sem értem.

Ha valami nem tetszik, normális hangon közlöm - bárkivel és bármit. Amennyiben az illető erre bevágja a durcát (nem egyszer előfordult a mostohámnál), onnantól kezdve nem foglalkozok vele. Majd megbékél, de nem fogok azért kssolni, mert "jaj, szegény anyós lelki világa".

Az én leendőm is beleszól mindenbe, meg okoskodik (egy értelmes nő egyébként, csak időnként rém erőszakos), de én bizony közlöm vele, ha valami nem okés. Olyankor látom, hogy rosszul esik neki - pedig nyugodtan beszélek -, mert kb. senki nem mer ellentmondani neki, de hamar túlteszi magát rajta.

Párom sem szokott emiatt furcsán nézni rám, mert nem bunkó a stílusom, és ő is ismeri az anyját, mennyire nehéz eset.