Hogy kezeljem a sokszori mártír viselkedést? Kihat a mi kapcsolatunkra is.

Figyelj, általánosságban igaz, hogy anyóst az ő gyereke kell, hogy " kezelje".

Egy anyós csak annyira tud belefolyni a gyereke kapcsolatába, életébe, amennyire az engedi.

Ha a párod partner az anyja mártíromságában, akkor a pároddal beszélj, ha süket fülekre találsz, akkor megtudtad, hogy mire számíts a jövőben.

Ha te konfrontálódsz az anyóssal, akkor a kapcsolatod fogja bánni, ha a párod nem áll melléd.

Szóval a pároddal, a párodon keresztül próbálj hatni az anyósodra.

Pár mondatban leírhatnád, hogy mit takar pontosan ez a mártíromság. Céloztál az anyagi dolgokra…arról van szó, hogy anyósod siránkozik, hogy nem tud kijönni a pénzéből?

Az én anyósomban is van egy nagy adag mártírság. Én úgy kezelem, hogy sehogyan nem reagálok. Mintha nem is hallanám. A férjem pedig rövidre zárja az ilyen párbeszédeket. Írok egy példát: mentünk valahová autóval, anyósomnak is arrafelé volt dolga (másik város), útba esett, így felajánlottuk, hogy elvisszük. Anyósom azt mondta, hogy jó, de csak akkor, ha kifizetheti nekünk a benzin árát. A férjem ezt nem akarta természetesen elfogadni tőle. Anyós erre rögtön bevágta a durcit, hogy akkor ő nem jön velünk (ezt nevezzük érzelmi zsarolásnak tudományosan). A férjem pedig mondta, hogy oké, akkor nem jössz, ahogy akarod. Anyósom egyből visszavett, mikor látta, hogy a zsarolásával nem ér el semmit. És természetesen jött velünk autóval.

Én is egyetértek, hogy ezt a férjednek kell kezelnie. Az ilyen viselkedést egy gyerek hisztijéhez tudnám hasonlítani. Próbálkozik, hogy elérje, amit akar. És ha engednek neki, akkor egyre messzebb fog elmenni. Idejében le kell állítani.

Ja, hogy egy fedél alatt laktok...hát ez nagyon nagy baj. Költözés, amilyen gyorsan csak lehet.

És amúgy miért nem rajtatok múlik? Dolgoztok mindketten? Van félretett pénzetek?

A lényeget szerintem már leírták neked az előző hozzászólók: ebben a kérdésben nem neked, hanem a párodnak van mozgástere és felelőssége.

Ha ő nem látja be, hogy ez így nincsen rendben, ő nem akarja kezelni ezt a helyzetet, változtatni a hozzáállásán, és továbbra is partner marad ebben az érzelmi játszmában, (vagy mondjuk úgy, vevő erre a viselkedésre, érzelmi manipulációra), akkor - túl azon, hogy próbálsz vele erről beszélgetni - kb. annyi mozgástered van, hogy eldöntöd, hogy el tudod-e ezt a helyzetet fogadni, illetve eldöntöd, hogy te hol húzod meg azokat a bizonyos határokat, és hol mondod azt, hogy így nem maradsz ebben a kapcsolatban.

(Annak tényleg semmi értelme, hogy olyan dolog miatt legyél feszült, érezd magad frusztráltnak és tehetetlennek, amire nincsen komoly befolyásod, mert valójában két másik felnőtt ember játszmája, amit te kvázi a partvonalon kívülről figyelsz.)

Eléggé más élethelyzet, de anyós téma és anyagi kihasználás témakörbe illik ez a kérdés, amit nemrég sokakkal együtt én is megválaszoltam. Gondoltam, belinkelem, hátha találsz valamit hasznosat, elgondolkodtatót, megfontolandót a hozzászólások között:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__anyos-apo..

Ezekkel az anyósokkal nem tudsz mit csinálni.

Elvesztettük a kisbabánkat 25 hetesen meghalt és megkellett szülni mikor bejöttek a kórházba hozzám (párom,anyum,tesóm,anyós) kérdezték hogy vagyok erre anyós elkezdte sajnáltatni magát hogy neki mekkora tragédia volt hogy 40x éve elvesztette a gyerekét...szóhoz sem hagyott jutni

mikor találkoztunk ismerősökkel és anyósom is ott volt állandóan magát sajnáltatta hogy jajj jajj meghalt az unokája nem lesz unoka mikor megkérdeztek engem hogy vagyok akkor szóhoz sem hagyott jutni mert az unoka (hozzáteszem van neki kettő nagyobb de kb leszarja,egy évbe ha egyszer találkozik velük pedig a szomszéd faluban laknak és anyós nyugdíjas mehetne hozzájuk)

szerintem aki ilyen soha nem fog megváltozni akár mit csinálsz vele.