Hogyan tudnánk rendezni a kapcsolatot anyósommal? Engedjek el mindent a fülem mellett?

Anyósom óvónő. Az a típus, aki szerint a szülőknek kell az ovihoz igazodni. korábban is voltak érdekes megnyilvánulásai, akkor magamban tartottam a véleményem.

most viszont már a mi gyerekünk is ovis, és bizony pont olyan szar szülők vagyunk, akiket mindig szid: 8 órában dolgozunk, nem tudunk délben a gyerekért menni, ha délután szólnak hogy másnap "lehetőség szerint" maradjon otthon akkor már nem tudunk szabadságot kivenni, ha átvariálás miatt szombaton munkanap van akkor dolgoznunk kell stb. És most már nehezebb lenyelnem a beszólásait. Nem értem, mit nem tud megérteni azon, hogy dolgozunk. Ha időben szólnak vagy olyan program van, akkor veszünk ki szabadságot természetesen.

Most megint lesz egy ledolgozós szombat, ezen jól összevesztünk mert "szegény gyerek lelki nyomorék lesz". Amikor megjegyeztem, hogy esetleg lehetne vele aznap a gyerek (ő nem dolgozik, mert ilyenkor kevesebb a gyerek és kevés óvónő is elég), akkor mondta hogy a mi gyerekünk, oldjuk meg mi (ebben igaza is van). Mondtam hogy megoldjuk, a gyerek oviban lesz. Ezután elkezdett beszélni a gyerekhez, és mikor azt mondta neki hogy milyen rossz anyja van, akkor fogtam magunkat és eljöttünk.

Azóta nem beszéltünk. Ti mit tennétek?