Ezzel megtadagom magam vagy a családom?

Szerintem szégyelli bevallani, ezért mondja, h. a szüleinek nem kell elmondani.

Valószínűleg a mostani migráns helyzet hozhatta ezt ki belőle.

Ha szeret elfogad, és nem kér ilyet tőled.

Neked kell eldönteni, hogy mi fér bele mi nem.

A szüleidnek tetszene, ha letagadnád a vallásod, származásod?

Mert a ne beszélj róla, az számomra egyet jelent azzal, h. tagadd le.

Kedves KÉrdező,

nem vagy túlérzékeny.

Anyaként válaszolok neked.

Félvér kisfiam van és muszlim, afrikai (fekete bőrű) házastársam.

A vallása senkin nem látszik, a származása sem feltétlen (erről nem írtál, nálunk ez a bőrszín miatt viszonylag egyértelmű).

A férjem hithű muszlim, tartja a ramadant, naponta 5* imádkozik, tervezi a mekkai zarándoklatot- mindemellett egy nagyon jó ember, békés és a vallásában is békés, elfogadó.

Kapaszkodj meg: én zsidó vagyok, hagyománytisztelő családból származom és a mi kis vegyes családunkban megtartjuk a zsidó ünnepeket is. A gyermekünket nyitott, elfogadó embernek neveljük.

Számomra fontos, hogy a zsinagógában a fiam kipát vagyen (mert ott ez a szokás), a mecsetben leveszi a cipőját, mert ott ez a szokás.

Ha a férjem imádkozik, akkor ezt csendben, nyugalomban teszi- ha a fiunk imádkozik vele, annak mindketten örülünk- ha a zsinagógában énekel, annak is. A férjem is elfogadó akkor, ha gyertyát gyújtunk, számoljuk a hanukai mécses fényeit vagy pászkát eszem és én sem piszkálom, amikor a ramadani böjtöt tartja (temrészetesen én nem tartom, ő meg nem erőszakoskodik sem ebben, sem az öltözködésemben).

Megtaláltuk a közös pontokat a vallásainkban, hiszen ugyanabban az Istenben hiszünk és a zsidó-muszlim étkezési szokásokban nagyon sok a közös- a zsidó szigorúbb, viszont teljesen kompatibilis tud lenni a muszlimmal (a tejes-húsos ételek együttfogyasztása pedig a férjem afrikai származásából eredően számára sem szokványos, bár elméletileg ő ehetné monjuk a joghurtban pácolt húst- az ő országában nem igazán szokás az ilyesmi még a keresztények körében sem- ennek jórészt higiénés, hőmérsékleti, szokásjogi okai vannak).

Ebben ő alkalmazkodott- én pedig az ő vallásának alkoholfogyasztási tilalmához (bár én pl. bort fogyaszthatnék adott esetben, de nem okoz gondot már csak eü megfontolásból sem).

Jártam már mecsetben, illetve muszlim országban én is- teljesen természetes, hogy a kendőt én is felveszem, mert ez a szokás (katolikus templomi esküvőre sem mentem ujjatlan, kivágott ruhában, mert ott meg ezzel is kifejezem a tiszteletemet!).

A fiam büszke a szüleire és a származására.

Természetesen nem téma ez egy első bemutatkozásnál- de ha rákérdezne valaki valamiért, fel sem merülne, hogy ezt tagadja. Bár azért nem hiszem, hogy a fiúd szülei ilyeneket kérdeznének elsőre, nem?

A származásodról mesélhetsz, HA KÉRDEZNEK (annyi bőven elég, hogy a nagyszülők X országból jöttek 50+ évvel ezelőtt, a szüleid itt élő magyar állampolgárok és PONT).

Beszélj bártan a szüleidnek a kétségeidről, értelmes, érett fiatal lánynak tűnsz. Illetve a barátodnak is mondd el, hogy titkolni nem fogod, magadtól nem hozod fel, ha a szülők kérdezgetnek, akkor ennyivel kívánod ezt első körben elintézni. Ha a kapcsolat tartós lesz, a szülei is látják majd, hogy egy toleráns, megbíható, értelmes, normális lány vagy, akkor nem kell majd tartanod az esetleges előítéleteiktől sem.

Sokat segítene az is, ha a barátodat hívnád el többet magatokhoz és látná, hogy a szüleid is átlagos (európai normák szerint átlagos) szülők.

Akkor gondolkodj csak el a kapcsolatotokon, ha hosszú hónapok, fél év-év múlva is a barátod azon erősködik, hogy TAGADD LE a származásod- mert akkor ez nem méltó kapcsolat hozzád. Abban viszont teljesen egyetértek vele, hogy nem kell első alkalommal ezzel indítani.

Légy kedves, mosolygós, add önmagad- a fiú téged szeret, a te jellemedet, személyiségedet elsősorban, nem a családod kultúráját és vallását.

Majd ha komolyabbá válik a kapcsolatotok, akkor lehet beszélgetni az esetleges együttélésről, vallásgyakorlásról vagy a tervezett gyerekek vallási neveléséről- ha bármelyikteknek fontos. De az vélhetően nem ebben az évben lesz :)

Insallah :)

És akkor mi lesz, ha komolyra fordul a kapcsolatotok? Előbb utóbb szóba fog kerülni, és akkor jogosan mondhatják, hogy hazudtál.

Nyilván nem kell direkt bejelenteni, de ha rákérdeznek, akkor ne titkolózz.

Ezt azért beszéld meg a barátoddal. Kérd meg, hogy ne kényszerítsen hazugságra. Ha szégyell, akkor nincs jövője a kapcsolatotoknak.