Most mi lenne a helyes viselkedés tőlem? Anyásbalhé, kisbaba.

Várandós vagyok, mkét hete derült ki, hogy kislányunk lesz. (Első unoka lesz mindkét oldalról.)

Másnap anyósékhoz mentünk bejelenteni a dolgot. Mondom, kislány lesz és hogy Johanna vagy Krisztina, nekik melyik tetszik. Anyósom döbbenten néz rám meg a férjemre majd megszólal: NEM BAJ, MAJD A KÖVETKEZŐ FIÚ LESZ.

Tudni kell rólam, hogy elé érzékeny vagyok erre a témára (eleve utálom, ha valaki olyanokat mondd, hogy ne legyél koszos, mert a kislányoknak csinosnak kell lenni, meg ilyeneket, hogy ne én nyírjam a füvet, mert az egy férfi dolga stb, értitek). Meg hát a terhességi hormonok is közre játszottak, így se szó, se beszéd felálltam, kimentem a házból és bevágtam magam után az ajtót. A kocsiban meg megvártam a férjemet (aki 20 másodperc után ott is volt) és akkor már bőgtem, egészen hazáig.

Otthon felhívtam apósomat és elnézést kértem, kértem, hogy adja anyósomat is, hogy megbeszéljem vele, hogy ez engem miért zaklatott fel ennyire. Erre hallom, hogy anyósom a háttérben kijelenti, hogy ő egy ilyen hiszits, bunkó nőszeméllyel nem hajlandó beszélni, menjek oda és kérjek elnézést..

A férjem nagyon mérges az anyjára, nekem ad igazat. Én viszont elbizonytalanodtam. Anyósommal amúgy jóban vagyunk, nagyon szeretem és ő is engem, még sose vesztünk össze, egy rendes nő, nem az a sárkány típus.

Kérjek én elnézést? Azért a saját unokájáról beszélt, szerintem elég degradálóan. Mintha a kislányom kevesebbet érne, csak azért, mert nem pénisszel születik.

Szerintetek autózzak el én oda vagy várjak, amíg megérti, hogy mi volt a baj? (Nincs messze, 50 km.)