Most mi lenne a helyes viselkedés tőlem? Anyásbalhé, kisbaba.

#19 Én is mondtam a férjemnek, de ő meg tisztára ki van akadva az anyjára, mert hogy az ő pici lánya.. (Sose gondoltam volna, hogy valaha valaki lekörözheti majd az anyuciját :))

#20 Én is remélem, hogy rájön, hogy nem kellett volna. Csak attól félek, hogy ő egyáltalán nem is érti, hogy miért gurultam dühbe.. Mert oké, tudja, hogy érzékeny vagyok a nem-témára, de szerintem nem érzi, hogy ez is beletartozik.

A kérdésedre felelve: nem szerettem sosem az igazságtalanságot és az én nagyszüleim pedig pont ugyanilyen életfelfogással éltek, hogy a lánygyerek nem gyerek. (Édesanyám oldaláról). Anyukám sosem kapott semmi tőlük, merthogy csak kivesz a családi vagyonból, hiszen úgyis férjhez megy majd (komolyan, mintha az ókori rómában lennénk és a pater familias hatalma alól átkerülne férji hatalomba..) Velem meg úgy bántak mindig, mint egy cseléddel. Ha ott voltam, akkor már 6 éves koromtól kezdve mosogatnom, takarítanom kellett. Sosem játszhattam. Az unokatesóim (fiúk és 1 kisebb lány) pedig egész nap azt csináltak amit akartak. (A kis lányunokatesóm azért volt kivételes helyzetben, mert az apja a anygszüleim fia.)

Aztán amíg tanultam, akkor is mindig leszóltak. Egy fillért se adtak nekem soha. Amikor jött a középiskola, akkor szakmára akartak beiratni, de gimnáziumba akartam menni. Érettségi után beszóltak, hogy egy lánynak minek egyetemre menni?? Még azon is kikadtak, hogy nem vettem fel a férjem nevét és így olyan, mintha nem is lennénk házasok.. Azt hiszem, nem is folytatom, bocsánat a regényért. :)

#22 Igen, jó lenne ha közvetítene, szerencsére mostmár nem olyan mint egy sértődött gyerek, mint az első 2-3 napban, remélem hajlandó lesz az anyjával beszélni. Apósom megpuhította kicsit, de majd meglátjuk.

#24 Nem is reagálok az érvek nélküli személyeskedésedre.

#23 Egy esélyt mindenképpen adok anyósomnak! Joga van neki is látni az unokaját. De ha ilyen ütemben folytatja, akkor valóban csak felügyelet mellett láthatja majd, mert enm engedem, hogy a lányommal is az történjem, ami velem.