Meddig lehet ezt bírni?
Az előzmények nagy vonalakban.
A párom anyukája meghalt, együtt lakott az alkoholista apjával, és mielőtt mi összejöttünk, külföldön dolgozott, ezalatt az apja felhalmozott egy csomó adósságot, amit a párom kifizetett, nehogy elvegyék a lakásukat. Amikor összeházasodtunk, nekem volt egy kisebb lakásom. Apját átköltöztettük a lakásomba, és pedig oda költöztem a páromhoz (nagyobb lakás volt). Pár év után eladtuk a lakás, hozzá tettünk pénzt, vettünk egy családi házat. Mivel nem akartunk kölcsönt, a párom kitalálta, hogy eladhatnánk az én lakásomat is, a házhoz hozzáépítenénk az apjának egy garzont (szoba, wc, tusoló stb.), és a maradék pénzből befejeznénk a házat. Jól járna mindenki. Az öreg is esküdözött, hogy nem fog már inni, és ő mennyit fog segíteni a ház körül.
A gond ott kezdődött, hogy az após nem nagyon akar leszokni az italozásról. Büdös, ápolatlan, úgy kell vele kiabálni, hogy tusoljon le. Kiabálni kellett vele, hogy ebben a házban részegeskedés már pedig nem lesz! Rossz példa a gyerekeknek! Nem segít semmit. Bejárt a házba, ablakot kellett nyitni még télen is, mert felfordult az ember gyomra tőle. Azóta zárom az ajtót, nem jöhet be! Nyugdíjkor letesz havonta 40 ezer Ft-ot, amiből ő úgy gondolja, hogy ennyiből lakik, ebédel és vacsorázik, és mosok is rá. 1 év után sikerült kicsikarni tőle még +15 ezer Ft-ot a fűtésre, mert simán tüzelt a fával, amit mi vásároltunk. Két gyerekünk van azóta, egyik még pici. Nekem már nagyon elegem van belőle, hogy részben mi tartjuk el. Párom már többször volt utána, hogy ez kevés ez a pénz, és annyival megoldotta, hogy ő kevés nyugdíjat kap (125 ezer Ft-ot) és ő nem tud többet adni. Marad neki 70 ezer, lakik, napi 2x étkezik és nem tud többet adni? Erre nagyon mérges lettem, és vissza adtam neki az 55 000-ből 6000 Ft-ot, és mondtam, hogy a vacsoráját intézze el magának. Szerinte a 6000 kevés egy hónapra vacsorára. Közöltem vele, hogy ha én meg tudtam oldani évekig ennyiből, oldja meg ő is. Most nem tudok kimenni a gyerekkel az udvarra, mert folyton a nyomunkban van, úgy néz mint egy anyagyilkosra, és a héten volt a kicsinek a születésnapja, nem hogy nem vett neki semmit, de még csak fel sem köszöntötte, de azért a tortából bevágott két szeletet. Már azon a szinten vagyok, hogy gyűlölöm. A párom sem beszél már vele, nekem meg annyit mond csak, hogy "nem érdekel mi van vele!" Persze az ebédet nem neki kell abba a bűzbe átvinni (azért viszem, mert nem akarom, hogy a konyhámba akár a lábát is betegye). Ha lenne pénzem, esküszöm első dolgom lenne, hogy vennék neki egy lakást, és egyből költöztetném a fenébe. De sajnos nem tudjuk megoldani, kölcsönt sem tudnánk fizetni, mert a házzal is még elég sok munka van. A lakásom árának nagy része az ő garzonjára ment el. Teljesen új lakás részt kapott, új bútorokkal, és hálátlan. Ráadásul már többször panaszkodott is rám a páromnak, hogy nem vagyok képes elvinni a gyereket sehová, egész nap otthon vagyok vele. Egyszer már visítottam is, hogy "ha nem kéne minden nap a maga pofájába is főznöm egész délelőtt, délután meg takarítani, kertben mindent csinálni - gyerek mellett, ha segítene valamit, lenne időm csavarogni a gyerekkel!" Akkor szerencsém volt, 2 hétig nem szólt hozzám, de utána megint semmi se változott. Ugyan úgy, ha nyitom az ajtót, meghallja, hogy kimentem, felugrik és máris nyitja az ajtót és bámul ránk mit csinálunk kinn azzal az ótv@r fejével.
Én pedig már azon a szinten vagyok, hogy ha meghallom a hangját, vagy meglátom, már elönti az agyamat a trutyi. Még a halálát sem várhatom, mert annyi pénze sincs, hogy eltemessük majd.
Kilátástalannak érzem a helyzetet, és a párom sem tud mit csinálni. Abban igaza van, hogy nem dobhatja ki az utcára. Talán ha lerobbanna el tudnám vitetni öregotthonba, de nincs ilyen szerencsém. Nagyon megbántam, hogy magunkhoz vettük. Ha nem is tud senki jó tanácsot adni, legalább talán lesznek akik tanulnak belőle, és soha nem követik el ugyan ezt a hibát. Alkoholistát SOHA nem szabad befogadni! Nem lehet rajta segíteni és leszívja a véred!
válasza:
válasza: válasza:A többiek egészen jó tanácsokat adtak.
Papát átláthatatlan kerítéssel leválasztani, tüzelőt elzárni.
Ne moss és főzz rá, oldja meg magának. Esetleg megajándékozhatjátok egy olcsó mosógéppel, aztán befoghatja a drága...
Válasszátok le minden téren és kezeljétek úgy, mint egy utálatos szomszédot.
Jobbat nem tudsz tenni, hacsak nem adod el a házat, hogy visszaállítsd az eredeti állapotot.
válasza:Ezt nem értheti, aki ilyen emberrel még nem találkozott rendszeresen vagy élt vele együtt. Az az undor, ami az embert már a gondolatára elfogja... Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél.
Itt gyakorlatilag két lehetőség van: vagy szeparáljátok az öreget (ahogy írták is: kerítés, külön bejárat, külön mérőórák és tilos átjönnie - nyugodtan lehet hivatkozni a gyerekek érdekére), vagy eladjátok a házat és vesztek kettőt egymástól minél messzebb. Valaki írta a tanyát, egyet kell vele értenem.
válasza:20 válaszon keresztül senki nem írta, hogy az alkoholizmus betegség, lehet gyógyítani (ha nem is kigyógyítani belőle a beteget ebben a korban, de mérsékelni lehet). Magyar mentalitás, akinek baja van, azt tapossuk el.
És nem a levegőből beszélek. Nagypapám alkoholista lett a katonaság után, évtizedekig az volt, mert nagymamámnak nem ilyen volt még a mentalitása, akár tudása is, hogy az alkoholistákat lehet gyógyítani. Anyum és a nővére nagyobbak lettek (de még mindig tizenévesek, csak hogy tudjátok, hogy még néhány tinédzsernek is több esze van, mint nektek), kezükbe vették az ügyet, szerették őt, ha hibázott, vagy lusta volt valamit megtenni, normálisan, érett felnőtt módjára beszéltek egy másik felnőttel, nem leordították a szerencsétlent. Kíváncsi vagyok, hogy ha mondjuk stroke utá lebénult volna, akkor is leordítanátok-e a fejét a nyakáról, ha nem megy ki krumplit ásni. Merthogy ugyanúgy betegség ez is, az is.
válasza: válasza:Akkor is van rá mód.
De szerinted megpróbálták? Azzal, hogy egyezkedtek vele, hogy csak úgy mehet oda, azzal nem a gyógyítást próbálták, csak még jobban erősítették a bűntudatát. Az ordibálás meg aztán egy még f0szább módszer...
válasza:Itt vagyok, engem is le lehet pontozni, akár mínuszba is, mert hogy igazat adok a 25-ösnek. Főleg abban, hogy nagyon jól tette, hogy lehülyézett titeket.
26-os! Te meg úgy gondolod, hogy egyáltalán kerestek neki orvosi segítséget? Mert kétlem. Akkor a regénybe azt is beleírhatta volna a "kedves" kérdező. Persze majd most a következő válaszába belefogja, azt tudom. De eső után köpönyeg.
válasza:Kedves válaszolók, akik a "gyógyítás" mellett kardoskodtok!
Én ezt az utat már végigjártam, 17 éves pokollal, minden variációt kipróbálva.
Hozzáteszem, hogy ez csak úgy működik jól-rosszul valahogy, ha nagyon szeretjük a beteget és az is nagyon szeret minket, tehát szeretne megszabadulni a szenvedélybetegségétől a kedvünkért.
Hogy értsétek, egyikük sem önmagáért teszi ezt, hanem a szeretett valakiért.
Amellett aki ebbe belefog, annak tudnia kell, hogy az alkoholbeteg amúgy ezt leszámítva egy értékes, rendes ember, csak ezzel nem bír megbirkózni. Egy agresszív, alapban rossz tulajdonságokkal bíró, igénytelen, lusta unintelligens zsarnokkal reménytelen minden próbálkozás.
Nem hiszem, hogy a kérdésben szereplő alkoholista hajlandó lenne a menye kedvéért közreműködni.
Szinte kizártnak tartom.
Mi 17 év után úgy tudtuk normalizálni az életünket, hogy örökké résen kell legyek, figyelnem kell minden lépését, de ezzel elértem, hogy akár hónapszámra nem iszik, viszont ha valamiért kórházba kerülök 3-10 napra, akkor már a telefonban hallom, hogy töri a magyart és mire hazajövök elajándékozott mindenkinek minden mozdíthatót úgy, hogy nem is emlékszik rá.
Legutóbb a közel 50ezres kinyitható, csúsztatható létránkat, amivel az ereszt szoktuk takarítani adta oda valakinek, szerinte csak költsön, de az illető kihasználva az állapotát, azt állította, hogy ajándékba adta.
Őszintén szólva ismerve őt, még ezt is el tudom képzelni, mert nagyon adakozó.
Alig tudtam visszaszerezni, azóta is harag van velük.
Azalatt az idő alatt amíg nem vagyok a sarkában nem borotválkozik, szerintem nem is tisztálkodik, szakállas mint a Mikulás, a lakás egy trágyadomb, pedig amikor mellette vagyok a világ legnettebb embere, aki igényes önmagára és a környezetére
Én ennyit tudtam 17 év alatt elérni.
Szóval nem olyan egyszerű esetek ezek, mint ahogy a billentyűzet másik oldaláról egyesek gondolják.
válasza:Úgy gondolnám, hogy ha írni tudsz, olvasni is. Én ugye leírtam, hogy a nagypapám alkoholista volt. Igaz, azt nem, hogy évek alatt gyógyult meg, de azt sem, hogy 2 hónap alatt. Azt szintén nem, hogy könnyű vagy, de mivel ilyen helyzetben voltál/vagy, szerintem tudod.
De ha a kérdező apósának a sok ordibálás után nincs annyi akaratereje és szeretete, hogy képes legyen megtenni, azt meg is tudom érteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!