Fiunk nyakán? Szerintetek mennyire "normális" az, hogy egy 37 éves férfihoz (és testvéreihez) majdnem kéthetente feljárogatnak több száz kilométerről a szülők, vagy csak az anyuka?

Ez egy nagyon veszélyes dolog, félig-meddig saját tapasztalatból mondom. Azért félig-meddig, mert nekem sajnos nincsen kapcsolatom, szóval "csak" az én életemet keseríti meg, hogy túl sokáig hagytam a szüleimnek (főleg anyámról van szó) hogy belekarattyoljanak az életembe. Ártatlanul kezdik mindig: "jaj én csak jót akarok", "csak segíteni jöttem", "csak tanácsot adnék", aztán a végén könyékig turkálnak az ember magánszférájában. Még úgy is, hogy külföldön élek, és évente kb. 1-2x jönnek csak ide, kb. fel tudnám vágni az ereimet hosszában, amikor elkezdenek rendezkedni a lakásomban. Szóval nehéz, na. A párod felelőssége nagyon világos határokat szabni, és ezekhez foggal-körömmel ragaszkodni, mert próbálkozni fognak, és minden rést kihasználnak. Felejtsd el, hogy majd megértik, ha azt mondjátok: "Tetszik tudni, Pistike most már felnőtt, így a szerepek átalakultak. Két egyenrangú felnőtt kapcsolatáról van már szó, akik mellérendelő viszonyban vannak. Ahogy a barátoknál sem tesz meg mindent az ember vendégségben, most már Pistikénél sem." Szóval sajnos nektek kell erősnek lenni, és nem ugrani az érzelmi manipulációra.

2 hetente találkozni a szülőkkel normális dolog. Mondjuk nem tudom mit takatnak ezek a látogatások. Ott maradnak napokra? Csak felugranak egy teára? Nem mindegy. Én 39 vagyok és minden héten beszélek a szüleimmel van, hogy többször is. Havonta egyszer meg is szoktam látogatni őket vagy ők ugtanak fel beszélgetni ha nincs valami közös program.De ihyekszem minél több közös programot szervezni. Már 18 évesen leváltam róluk és saját háztartást vezetek, semmiben nem vagyok rájuk szorulva. De ahogy öregszenek félek elveszítem őket, ezért igyekszem minél több időtt velük tölteni amíg még lehet. Másrészt nekik is jól esik és igénylik mióta nyugdíjasok.Nekem nagyon rosszul esne ha a páromat ez zavarná. Szerencsére ő is hasonlóan gomdolkozik és neki is fontosak a szülei. Külöm szoktuk ezt intézni, hogy a másiknak ne legyen terhes és azt nem hagyjuk, hogy az életünkne beleszóljanak.

Azt elfelejtettem írni, hogy anyám az a típus aki mindenbe beleszól és ha hagynám átrendezné az egész lakásomat és a páromnak is lukat beszélne a hasába. De rendre szoktam utasítani és nem hagyom. A párom meg nem teszem ki ennek mert nem az ő anyja ne őt idehesítse 🙂 ha túl sok meg egy kis szünetet tartok így ő is érzi hogy túlment a határon. Odafigyeléssel ezek a helyzetek jól kezelhetők.

akciózzál - hogy minél előbb megszabaduljon tőled az a szerencsétlen férfi.

együtt éltek?