Miért bánik velem mindig máshogy az anyukája?

Gyanítom, nem kifejezetten veled van problémája.

Érezd bele magad a helyzetébe: van egy (majdnem) felnőtt fia, aki, bár önhibáján kívül, jobban rászorul, mint egészséges lenne. Az édesanyja, és szereti, jót akar neki, persze, hogy próbál mindig segíteni nektek. De ugyanakkor ő sem csak anya, hanem nő, ember, felnőtt, akinek saját élete is lenne. Neki jóval kevesebb jut, mint egy átlag kamasz/fiatal felnőtt édesanyjának, az egyedül nevelés, de a segítségre szorulás miatt pláne. És bizony néha önzőnek is kell lennie, hogy ne rokkanjon bele.

Mert szégyelli magát. Mert úgy érzi, nem helyes dolog, hogy önző. Az ember gyarló, nem szívesen mond ki ilyet. Mert tudja, hogy segíteni kéne a fiának, de mégsem akarja, mégsem megy. Mégis inkább magával foglalkozna.

Ahhoz tudnám hasonlítani, mikor a családban halálos betegség van. És a rokonok - bár gyűlölik magukat emiatt -, titokban azt várják, hogy haljon már meg, legyen már vége, mert ez sok. De nagyon ritka az, aki ezt ki is meri mondani, hiszen mind tudjuk, mennyire nem normális a másik ember halálát kívánni. Szeretett rokonét meg pláne.

Persze nem teljesen helytálló a példa, hiszen nálatok nem ilyesmiről van szó, de a bűntudat, a ki-nem-mondás hasonló.

Ő is tudja, hogy megígérte a talit, ő is tudja, hogy nem kéne, hogy a randi előbbre való legyen, hogy példádnál maradjak. Ezért undok/fura veled, ezért nem beszél. Meglehet, ez még csak nem is tudatos, simán kerüli az esetleges (elképzelt) konfliktust.

Most komolyan az a legnagyobb problémád, hogy egy felnőtt nő, aki egyedül neveli a nyomorék fiát (a nyomorék nem sértés, hanem egy tény, hogy érezd már át a helyzetét), néha talál magának egy hapsit, és nem ír vissza alkalmanként (lehet, hogy dolga van vagy dolgozik????)?

Milyen önző gondolkodásod van már???

Visszakérdezek: neked van jogod a párkapcsolathoz, neki nincs? Az ő helyzete milliószor nehezebb, mint a tied! És nem elég, hogy a fia minden nyűgje az ő vállán volt idáig, most vegye fel a tiéd is???

Eszem megáll.

Te is kerekesszékes vagy?

Ha meg nem, akkor miért a kerekesszékes pasinak kell anyai segítséggel a helyedbe menni?

Gondolkodj már el egy cseppet!

Te választottad a pasit, tudtad, hogy vannak korlátai, tudtad, hogy messze él, akkor mit sopánkodsz?

A másik kérdésednél megírtuk, hogy más az élet egy mozgássérült mellett, olyan alapvető dolgok is problémák lehetnek (pl.utazás) amik másnál fel sem tűnnek.

Nem, nem! - mondtad, nagyon kis mértékben szorul csak segítségre!

Hát tessék, itt a szitu, oldd meg, de ne az anyjával békétlenkedj, van és volt annak baja elég!

Ja hogy ez ugyanaz a kérdező?

Mindent értek.