Volt már valaki, aki megszakította az anyósával a kapcsolatot, annak ellenére, hogy a párja/férje úgyanúgy tartotta a kapcsolatot az anyukájával?

Én is így vagyok vele. Nálunk már a bemutatkozásnál kimutatta a foga fehérjét. Én próbáltam kedves lenni, segíteni, ajándékokat vittem neki, ő meg mint egy kisgyerek kulcsra zárta az ajtót és ki se jött a szobájából. Ha meglátott, akkor gyorsan visszament. Ennyi. Kérdeztem a páromat, hogy ez mi akar lenni? Most találkoztunk először, soha nem beszélgettünk egymással és akkor kerül engem mint a leprásat. Köszönöm, de nem kérek ebből. Ha jön nagyon ritkán látogatóba, akkor is csak annyi, hogy köszönünk egymásnak és semmi több. Ha ő így, akkor én is így. Ha nem megy nem kell erőltetni.

5 éve vagyunk együtt.

Szerintem az a fontos, hogy ehhez a döntésedhez a párod mit szólna. Mert ha részéről is elfogadható ez a helyzet és melletted áll, akkor nem kötelező jóban lenned az anyósoddal ha így viselkedik. De ha az anyós esetleg ellened tudná fordítani a fiát akkor abból csak még több feszkó lenne szerintem ha telebeszélné a fejét.

Nálunk anyukám anyósa viselkedett nagyon szemét módon, nem is tartjuk vele a kapcsolatot. Apám beszél néha vele, mert mégis csak az anyja de nekünk már semmilyen kapcsolatunk nincs vele vagy 10 éve. És jobb ez így, mert legalább nem tud kavarni.

Édesanyám és az apai nagymamám ilyen viszonyban voltak. Még nagyon pici koromból vannak emlékeim, hogy beszélgetnek egymással, de ennyi.

Édesapám rendszeresen beszélt vele (mármint a nagymamámmal) telefonon, látogatta, stb, vagy egyedül, vagy velem.

"Mi lett a vége?" Nagymamám elhunyt 74 évesen. Ennyi.

Szüleim között soha nem okozott konfliktust.

Összesen 3 találkozást bírtam a barátom anyjával. Már azelőtt eldöntötte, hogy utálni fog, hogy egyáltalán megismert volna, így nem is lett volna értelme tovább erőltetni a dolgot. Az első után megbeszéltem a barátommal, hogy úgy érzem, nem vagyok neki szimpatikus, és hogy nem éreztem vele jól magam, de adtam még esélyt a dolognak, hogy ne én tűnjek a hisztisnek. :)

A harmadik után egyetértettünk abban a barátommal, hogy mindenkinek jobb lesz, ha nem találkozok többet az anyjával, mert már a találkozó előtti héten is mindketten feszültek voltunk és csak a kapcsolatunk rovására menne, ha mindig ez menne, ahányszor odamegyünk (ő amúgy mindig megvédett, kiállt értem stb, de nyilván így neki sem pihenés az ott töltött idő, ha az anyja folyamatosan engem támad....). Azóta nem találkoztam, nem beszéltem vele. A barátom jár hozzá néha, amibe nem szólok bele, sőt, szoktam is neki ajánlani, hogy a hétvégén menjen el, ha már régen volt náluk. Segítek neki karácsonyi ajándékot venni, stb, és még véletlenül sem mondtam rá semmi rosszat, bár elég ritkán is kerül szóba. Ez szerintem fontos, hogy attól még, hogy nekem bajom van vele (vagyis inkább neki velem :D ), ne akarjam a barátomat is ellene hangolni, vagy sértegetni, vagy bármi, végül is az anyja. Ha nem kezded szítani a feszültséget kettejük között, csak simán megbeszélitek, hogy ezentúl nem szeretnéd látni, szerintem nem lesz gond. Én sokkal boldogabb vagyok, amióta nem kell ezen stresszelni, és ez a kapcsolatunkon is meglátszik.