Ti mit szólnátok ebben a helyzetben a megjegyzésekre?

Mikor megismerkedtem a férjemmel neki már volt egy lakása, amit részben önerőből, részben hitelre vett. 1 évvel később úgy döntöttünk összeköltözünk, hogy több időt tudjunk együtt tölteni, ne kelljen egyik városból a másikba ingázni.

Mikor összeköltöztünk a szüleim nagyon örültek neki. Anyu megbeszélte Apuval, hogy ami maradt pénz (mikor 18 éves lettem elköltöztem albérletbe és a nagy családi házat eladták és kisebb lakásba költöztek a szüleim) azt adják nekem elő-örökség gyanánt. Így akartak támogatni "új" életem kezdetén. Milliós összegről volt szó, én úgy döntöttem férjem lakásába fektetem, jelzálogmentes lett a lakás. Mindkettőnknek jobb lett így, hogy nem kellett a hitellel bajlódni. Maradt is még pénz, amiből felújítottuk a lakást, új bútorokat vettem és kocsit. Természetesen a lakás tulajdonjoga annak alapján változott, hogy a hitelt én fizettem ki, ami jóval nagyobb volt mint az önerő. A felújítások miatt növekedett a lakás értéke, ami szintén nekem köszönhető (pontosabban a szüleimnek, hiszen tőlük kaptam a pénzt, amiért nagyon hálás vagyok nekik!). Most itthon vagyok a kislányunkkal és folyamatosan megkapom anyóstól, hogy egész nap itthon vagyok és nem csinálok semmit, mert szerinte az hogy ellátom a gyereket az egyáltalán nem fárasztó. Bezzeg a kisfia mennyit dolgozik. Férjem elég rendesen helyre szokta őt rakni, de emintha meg se hallaná anyós. Fújja, hogy ingyenélő vagyok, holott mindig is eltartottam magam, hiszen albérletben laktam még a férjem előtt és a lakásunk tulajdonjogának a 3/4-e az enyém. Most, hogy itthon vagyok kapom a Gyedet, ami nem sokkal kevesebb mint a férjem fizetése, szóval nem hiszem, hogy ingyenélő lennék. Anyós teljesen úgy tartja a lakásunkat, hogy az a fiáé, mert hát még fia vette a legelején és nem érti meg, hogy azóta változtak a viszonyok. Mindig kihangsúlyozza, hogy nekem itt nincs szavam, mert én lakok a fiánál. A kocsit is (amihez aztán pláne semmi köze a fiának) folyamatosan kölcsönkéri. Amikor napközben átjön unokázni, akkor is úgy jön-megy itt nálunk, mintha az ő lakása lenne és velem viselkedik úgy mint egy vendéggel. Ti mit szólnáltok erre? hiába mondjuk el neki a tényeket, mintha meg se hallaná. :(