Mi volt az a pont amikor a hazastarsaddal kozolted, hogy elvalsz az anyja/apja miatt?

A szülei miatt nem tudsz elváni, csak a férj miatt.

Ha nincs távolság, belefolynak az életetekbe, nem lehet lerázni, pedig te próbálod, az a férj hibája (vagy akinek a szüleiről szó van), mert nem partner ebben, és nem a házastársa neki az első.

Elvi és jellembeli hiba is.

Én 3 évig tűrtem az Anyós rámenős zaklatását és a párom (most már Férjem) turyimutyiságát.

Akkor mondtam neki, hogy nálam betelt a pohár és ha az anyja továbbra sem tartja tiszteletben a privát szféránkat szakítunk.

Akkor végre komolyabban elbeszélgetett az anyjával, ami persze csak arra volt jó, hogy én legyek a rossz ő az áldozat.

De itt látta be a Férjem, hogy az anyja túllépte a határt és még csak a szándék sincs benne, hogy visszavegyen. Utána láttam, hogy kiáll a kapcsolatinkért. Nem volt bunkó vagy tiszteletlen, szimplán nem engedi az anyját kozelebb, mint ahogy nekünk kényelmes.

Az utolsó csepp az volt, amikor kiszámolta a ciklusomat. 😃 Tudta, hogy gyógyszert szedek és vmikor biztos megemlitettem, hogy megvan.

Nekem is megfordult már a fejemben, hogy elváljak, a baba születése után. Nem azért mert nem szeretem a férjem, de nyós pajti mindenbe beleszólt, de mindenbe: hogy öltöztessem a babát, miért csak szoptatom, ha szomjas nem jó neki az anyatej, adjak vizet, meg kamillateát, mert biztos erős a tejem, azért fáj a hasa, sorolhatnám napestig. Férjem nem állt mellettem, befolyásolható volt, és mondtam, ha úgy érzi, hogy amit megbeszéltünk, nem felel meg neki, és az anyja elvei közelebb állnak hozzá (merthogy veszekedett is velem az a szipírtyó, hogy szomjan fog halni a gyerek, és hogy feljelent, stb), akkor váljunk el, lehet, hogy az anyja végre megnyugszik, én nem bírok ezen a sok veszekedésen túllendülni, csak mert nem csaholok úgy, ahogy ő mondja. Azt is mondtam, hogy törődjön bele, hogy semmit sem fogok úgy csinálni, mint az anyja, mert nekem semmi nem tetszik, ahogy csinálja, még a takarítás sem, mert azt se csinálja rendesen, nemhogy a gyereknevelést. Ekkor a férjem végre a sarkára állt, és mondta, hogy nem szólhat bele semmibe, nincsen köze az életünkhöz, csak annyi, hogy gyönyörködjön az unokában, meg szeresse.

Most is próbálkozik hülyeségekkel, de lelkiismeretfurdalás nélkül lehűtöm, nyugodtan és nem bántón, de vegye észre magát, aztán egy ideig nyugi van.