Mi volt az a pont amikor a hazastarsaddal kozolted, hogy elvalsz az anyja/apja miatt?

Kérdező!

Az anyós elkerülésére vonatkozó tanácsok természetesen csak akkor használhatók, ha külön laktok tőlük.

Ha nem, akkor először is verd a fejed a falba, hogy ilyen ostobaságba belementél, majd utána azon ötölj, hogy lehetne külön menni tőle. Onnantól minden egyszerűbb lenne.

pedig tényleg le se tojd, nézz át rajta legyél te fölényben. Már én is ezt teszem, sokkal jobb azóta mióta letojom él-e vagy hal-e az anyós.

Ha tudod, hogy nincs igaza akkor nem mindegy mit mond?

Hát ha még idén biztosan elköltöztök, akkor nehogy már elválj!

Gondolj bele mekkora szemétség lenne a férjeddel szemben, hogy ő végigcsinálja veled a lakásvásárlást, aztán a végén kiderül, hogy tök fölösleges volt, mert úgyis otthagyod.

tudod mit volt pofája anyósnak mondani, mikor kiderült hogy a férjem félrelépett? hogy biztos én vagyok a hibás. Férjemet kiosztottam aztán anyóst és azóta át se megyek (ennek most már több mint 1 éve). = évig nyeltem, most viszont élem az életem. legutóbb is átküldtem férjemet, hogy ossza ki az anyját, mert elkezdte azt terjeszteni, hogy én milyen gonosz vagyok amiért nem akarok békülni bezzeg ő mindent megtett. Az nem érdekel ki mit gondol rólam, de anyóst előre leállítottam, hogy vagy kussoljon vagy teregessen ki ténylegesen mindent és ne a saját verzióját tolja.

Persze a férjemet küldtem, mert én erre nem vagyok energiát pazarolni :D

neked is ezt kéne tenni a talpadra állni, viszont a piszkos melót a férjedre hagyni, végülis az ő anyja.

Ugyanez van nálunk is, kedves Kérdező. De én nem fogok elválni, bár pár hónapja már készültem beadni a papírokat. A férjem úgy-ahogy megpróbálja leállítani az anyját, de nem is gondolja teljesen komolyan, plusz anyós nem is hisz neki, azt feltételezi, hogy egyedül én adom a szájába a szavakat, a férjem 100%-osan őmellette áll.

Nem lehet vele mit kezdeni, sokáig vártam én is, hogy a férjem rendezze le. Rájöttem, hogy így soha nem fog menni, ÉN állítom le. Mindig. Persze próbálom szépen, bár a legszebb megfogalmazáson is megsértődik,bőg. Nem érdekel. Nehéz kibírni, mert hiába próbálom a hétköznapokat úgy élni, mintha nem létezne, azért bennem van, hogy furkálódik a hátam mögött. De mióta rájött, hogy visszapofázok neki, egy fél fokkal azért jobb, nem mer nyíltan támadni. Azon kívül ilyenkor nekem az segít, hogy mondogatom magamban, hogy ha ő hisztériázik, az még mindig az ő baja, nem az enyém. Ettől kicsit nyugodtabb vagyok.