Mennyire kell elfogadónak lenni, ha valakit szeret az ember?

Először is, teljwsen mindegy, milyen szülést szeretnél ilyen szempontból. Ha a sarki fűszerest akarod behívni, és a férjed ezt elfogadja, ahhoz sincs az anyósodnak köze, mert ez a ti dolgotok.

Ezt úgy mondom, hogy apás szülésem volt.

A látogatás meg...ebből az jön le, hogy nem is az unokája a fontos, hanem a saját igaza, csökönyössége, vagy ez érzelmi zsarolás a részéről.

Mondjuk szerintem sem kell oda szállóvendég, ha nektek jó hármasban.

Kicsit távoli tőlem a te gondolkodásod, de nektek kell a férjeddel harmóniában lenni. Intéze el ő az anyját, hiszen az ő anyja.

Apás szülést én sem akartam soha, de az intim dolgaimat azért még osztottam mindig a férjemmel. Egyértelmű, hogy pl tudja, mikor menstruálok, ezen nincs semmi titkolni való. Az mondjuk eszembe nem jutott volna, higy anyám legyen mellettem a szülésnél. Ha a férjemet nem akarom, akkor mást se, csak a szükséges szakembert. Érthető, higy anyósod megsértődött, hiszen az ő unokája is, de őt nem engedted az életetekbe, anyádat pedig igen.

Ettől függetlenül a magánügyetek, úgy elitek az életeteket ahogy nektek jó, masnak nincs köze hozzá. Kölcsönre ott a bank, gyerekvigyazasra meg a bebiszitter

A szülést illetően a férjednek kellett volna kommunikáció tekintetében a sarkára állnia, hiszen úgy tűnik, anyós úgy tudta, ott akart volna lenni.

Ha jól értem, a férjed édesanyját gyakorlatilag kizártad élete egyik legfontosabb történéséből. Az elfogadás akkor működik, ha kölcsönös.

Anyós kiakadt, leakadt, majd egyszer talán felakad.

Nem kell sírni miatta. "egyfolytában azt duruzsolta" - hisz érezted már akkor, hogy őszinte, nem kell hagyni, hogy beleduruzsoljon olyan dolgokba, ami a szülőkre tartozik -a szülés körülményei, a névválasztás, majd az iskolaválasztás. És majd a szülőknek is így kell tenni, amikor a gyerek felnő -> pályaválasztás -> párválasztás és kezdődik előröl a kör, mert minden körbejár.

7? apás szülésért vernyogott az anyós

- egyébként ez is kettő emberre tartozik, ők megbeszélték, nem kell kívülről beleugatni.

A kérdésre elfelejtettem válaszolni: a szeretet lényege, hogy azt szeretem, amint van. Nem a saját ítéleteimet, véleményeimet (vagyis magamat), hanem: azt, amint van, Őt amint van.

7!

Nem, nem szulnek úgy. Fentebb írtam, hogy nem akartam se apás szulest, se senki mást a szülőszobában a szakemberek mellé.

A kérdező az anyját akarta, ami mondjuk szamomra kimondottan beteges, ha valakinek helye van a szülő nő mellett, az a partnere, nem az anyja. Ők, anyuka ott volt a szülésnél, anyós nem, holott ha az alapokat nezed, mindkettőnek az unokája született. A kérdező azt sem engedte, hogy ah anyós pár napra beköltözzön, hamar a szülés élménytől megfosztotta. Érthető ez is, agyvérzést is kaptam volna ha anyósom vagy anyám ott sertepertél az első időkben. De az is érthető, hogy anyós megsertodott. Ha ő idegenként van kezelve, akkor neki miért kellene a kérdezőt meg a gyereket családtagként kezelnie?

Nem tudom, mi beteges azon, ha a szülő nő anyja van bent a szülésnél. Igazából ez lenne a legősibb, leghagyomanyosabb módja a dolognak. Betegesnek pedig semmiképpen nem nevezném. Igaz, nekem a férjem volt bent.

Anyós hozzáállása tényleg tipikus zsarolás, remelem, sikerül valahogy megoldani a dolgot, mert az is igaz, hogy neki épp úgy unokája mint anyukadnak. Azt se felejtsd, hogy egy napon te is anyós leszel.🙂