Lehet kezelni hosszútávon, hogy nem akarok beszélni az anyósommal?

Neked nem kell semmit lépned. Párod beszél anyjával, aki vagy változtat a hozzállásán, vagy nem. Első esetben a továbbiakban nem beszélsz vele, második esetben meg elkezdtek nyitni egymás felé.

Különben nem értem, miért félsz attól, hogy "elveszted" ezt az embert.

Léteznek olyan esküvők, hogy a két vallású pap/lelkész/akármi együtt celebrál esküvőt. Voltam ilyenen, az egyik fél református, a másik katolikus volt, mindkét pap elmondta a maga szövegét, ahogy az adott forma előírja. Én a helyedben a párom kedvéért egy ilyen verzióba belemennék. Anyós így is tombolni fog, hogy miért nem református, meg nem hagyományos, stb., de a lényeg az, hogy ti ki tudjatok egyezni.

Ha ennyit nem engedsz a leendő férjed kedvéért, akkor nem az anyós miatt kell eldobni az 5-6 évet...

1)Megmondhattad volna anyósnak, hogy milyen hívő ember ő, aki nem tudja elfogadni a másikat?

2)Megkerdezni a párod, hogy ő mégis mit akar? Most nem csak az esküvőre értem. Álljon már ki melletted!

3)Nem venni fel többet a telefont, majd akkor beszélhettek, ha bocsánatot kér.

4)Nem mentek hozzá aludni, vagy a nyaralóba. Foglaltok le szállást. Ha anyagilag megterhel, akkor ritkábban mentek.

5)Ha a párod nem áll melléd, akkor előbb-utóbb szétmentek. Sajnálom a babát, de én egy jó darabig nem gondolkodnék az újabb gyerekvállaláson!

Egyébként én ignorálom anyóst. Nekünk is volt egy összeveszésünk. Az elején azt hittem, hogy én írtam ki egy kérdést és nem emlékszem rá.. Mit tettem? Megmondtam hogy VELEM így nem beszél! Nem kér persze bocsánatot. Oké, ne tegye. De nekem nem is kell mostantól hívogatni, hogy hogy van, és nem szamolunk be mindenről már amugy sem. A párom hála az égnek kiáll mellettem. Gyereket nem tiltom, de ugye még kicsi, nem megy nélkülem. Én akkor megyek ha muszáj és beszüntettem az "ottalvós bulikat". Amúgy jöhetne ide ha akarna.. Beszélgetni sem nagyon beszelgetek, mar az időjárásról sem. Minek? Belém köt. Ha azt mondom h végre esik, akkor jajj majd fogok sírni a jobb idoert.. Ha azt mondom h meleg van, akkor jajj nekem mindig vam valami bajom, majd fogok télen fázni... Szóval abszolút SEMMIRŐL nem beszélek neki. Amúgy udvarias vagyok, de hagyom h mások beszélgessenek. Ha olyan téma van ami minket érint, akkor annyit jegyzek meg, hogy ezt majd mi eldöntjük, és ki is megyek.

1. ha azt szeretné, hogy hívd fel, az azt jelenti, hogy családtagnak tekint.

2. Ne akarjon téríteni, meg kell neki mondani, hogy te elfogadod, hogy ő hívő, fogadja el ő is, hogy te nem vagy az, és ha szeretné a jó viszonyt, akkor nem akar ezen változtatni.

3. szerintem ennyi színjátékot be lehet vállalni azért a béke kedvéért, ha neki ez fontos, szervezze meg ő a templomi dolgokat, ott leszel, kimondod amit kell, ez a hiteden nem változtat. A keresztelő ugyanilyen. Elmész, végigülöd/állod, és ennyi. Ő megnyugszik, neked meg nem kerül semmibe.

Mi családunk is hasonló (anyám/apám családja) anyukám nem volt templomba járós, és nem is ment, csak ha nagyon kellett, pl. egy keresztelő, és templomban esküdtek, de ennyi. Nem kaptunk vallásos nevelést, nagymamám próbálkozott, jártam is hittanra, meg minden, de nem lettem vallásos, így döntöttem, de ezek a dolgok valahogy hagyományok is, mindenki kibír ennyit.