Mit csináljunk, hogy ne zaklassanak a témával?

Sziasztok. Lehet volt már ilyen kérdés, akkor előre is elnézést.

Tehát a helyzet az, hogy én és a férjem együtt vagyunk 7 éve, 2 éve pedig házasok is vagyunk. Én 27, férjem 34 éves. Anyósomékkal viszonylag jó a viszony, elvagyunk, nincs különösebb gond. Azonban az utóbbi időben rákattant a gyerek témára és tényleg ahányszor csak összefutunk vagy beszél a férjemmel, mindig ide lyukadunk ki és kezd már idegesítő lenni mindkettőnk számára. Soha nem titkoltam, hogy nem akarok gyereket, nem szeretne őket, idegesítenek. Férjem hasonlóan vélekedik, ezt a kapcsolatunk elején tisztáztuk, mert nem akartam feleslegesen az ő idejét se húzni, hogyha ő esetleg akar, én meg nem, hisz akkor nem is illünk össze. De halistennek ő is hasonlóan vélekedik a dologról, mint én. Ám de ezt a szülei, de főként az anyja képtelen felfogni/elfogadni, hiába mondtuk hogy hanyagolják a témát. Eddig is nekünk lett jó néhányszor szegezve a kérdés, hogy na és mikor jön már a gyerek... Elmondtuk kedvesen, hogy semmikor, mert nem akarunk. Azonban most tényleg az van, hogy anyósomnál a gyerek dolog van állandóan napirenden, pár naponta beszélnek telefonon férjemmel, meg heti 1x át is szoktunk menni hozzájuk és folyton előhozza a témát, pedig már a fia is erélyesebben elmagyarázta, hogy legyen szíves és ne kotorásszon a mi életünkbe. Erre megkaptuk, hogy micsoda önző alakok vagyunk, hogy nem akarunk gyereket és hogy őket is megfosztjuk az unokáiktól..... Nem is értem komolyan.

Gondoltunk már arra, hogy lecsökkentjük a találkozások számát, amíg le nem állnak a témával, vagyis férjem azt mondta az utolsó ilyen után, hogy elég volt, addig nem is akar velük találkozni, amíg nem normalizálják magukat.

Tényleg baromi idegesítő már folyton ezt hallgatni és nyilván az évek során mindenkitől időközönként megkapni, hogy mikor szülsz már és aztán nézni a sokszor értetlenkedő, lesajnáló fejeket, mikor közlöd, hogy semmikor. Miért olyan felfoghatatlan, hogy valaki gyerek nélkül tökéletesen boldog és teljes életet él...? Volt valaki hasonló helyzetben? Mit tanacsoltok?

Én idáig tényleg azt hittem, hogy anyósomék vannak olyan normálisak, hogy nem fognak az életünkben turkálni és ilyenekkel zaklatni ötszázadjára is. Az se volt túl hatásos, mikor férjem kiosztotta őket. Most tartunk a leredukáljuk a minimumra a találkozások számat, de anyuja már szóvátette és sérelmezi, hogy volt hogy 2 hetig át se néztünk hozzájuk.