Túl kellene tennem magam ezen?

Hát azért ha tényleg utcára kerülnek én valamilyen úton módon segítenék nekik. Azért mégiscsak anyósomék, a jövendőbeli gyerekem nagyszülei, ha nem tettek semmi rosszat, akkor biztos nem hagynám, hogy utcára kerüljenek.

Viszont nem írtad hány évesek, dolgoznak-e, mennyi a nyugdíjuk, ti hogyan álltok anyagilag.

Ha megtehetitek kereshetnétek egy kissebb olcsóbb albérletet, amit ha összeszedték magukat ők is tudnának fizetni, addig meg fizetném nekik én.

A saját otthonomat, terveimet, semmiképp sem adnám fel miattuk, de valami más megoldást mindenképp kellene találni.

Ha nem követtek el semmi komolyat ellenem, én nem hagynám, hogy az utcára kerüljenek! Hiszen ha a szülő a gyermekére nem számíthat, akkor mégis, kire?

Vagy segíteném őket albérlettel, vagy segítenék nekik önkormányzati lakáshoz jutni.

Vagy ha megengedhetitek magatoknak, falun kis házat egészen olcsón lehet venni. A ti nevetekre, még befektetésnek is jó lehet.

Ha annyi pénzem lenne, hogy külföldön tudnék házat venni, akkor egészen biztosan kisegíteném a szülőket úgy, hogy veszek egy nyaralót magunknak, és lakhatnak benne, amennyiben rendben tartják.

Ha mindketten ugyanabban az országban élnétek, esélytelen lenne a segítség, max 3 havi lakbért fizetnék ki nekik, vagy, ha csóróbb részen élnek, akkor olyan 500ezret kapnának.

A nem a legjobb az ritka kincs, mert a legtöbb felnőtt rühelli a szüleit..

Ha nem verték, nem alázták, nem húzták le, nem dobták ki, akkor már magasan az átlag felett teljesítettek szülőként.(sajnos)

Én a következő találkozáson felajánlanék 3 havi lakbérnyi pénzt, hogy tudjanak hova menni.

Ha alkoholisták, drogosok, vagy szerencsejátékfüggők, akkor is. Szerintem ez a minimum..

"Ha annyi pénzem lenne, hogy külföldön tudnék házat venni, akkor egészen biztosan kisegíteném a szülőket úgy, hogy veszek egy nyaralót magunknak, és lakhatnak benne, amennyiben rendben tartják."

Ez igy igen nagy butaság!

Ha valaki külföldön él, és ott akar házat venni, az nem azt jelenti, hogy úszik a pénzben, hanem hogy valószínüleg sok éve spórolnak erre, hitelt is vesznek fel, és nincs fölösleges pénzük arra, hogy MO-on még egy ingatlant vegyenek.

Már csak az, is, hogy a szülök eladósodtak annyira, hogy a azukat elvesztették arra mutat, hogy könnyelmüen bánnak a pénzzel. Meg az is, hogy a gyereküktöl várják e, hoyg VEGYEN nekik egy házat, ahelyett, hogy összehúznák magukat, és bérelnének egy kis lakást. Ha ehhez kérnének támogatást - nem az egész kifizetését -, az más, de így csak az jön le, hogy a kérdezö férjén akarnak élösködni.

1. A gyerek az első. Az ő családjának védelme (lakhatása, stb.) elsőbbséget élvez a nagyszülőkéhez képest.

2. Nem tudjuk, hogy a nagyszülőktől a fiuk miért idegenedett el, azaz nem tudjuk azt mennyi gyermeki hálára lehetnek jogosultak. Ha ez az elidegenedés megalapozott, akkor eleve kisebb segítség jár nekik.

3. Nem tudjuk, mi miatt adósodtak el. Ha szerencsejáték vagy szerhasználat, akkor ez szinte lenullázódik.

4. Ha lakásvásárlási kiegészítésre van szükségük, akkor van miből lakbért fizetni, amíg elő nem teremtik a többit innen onnan, akár részben a gyerektől.

5. Nem tudjuk, hogy a férjed egyke vagy vannak - és ha igen, milyen helyzetben lévő - testvérei, akik segíthetnek.

Ezek mind befolyásolják, hogy melyik lehetőséget kell választani.

Szerintem nem kell, hogy rosszul érezzétek magatokat emiatt. Fiatalok vagytok, gyereket vártok, ház vásárlás előtt vagytok.

Már a kérés is bunkó volt, hogy ti segítsètek ki őket.

Én legfeljebb annyit küldenék, amiből pár hónapig el vannak albérletben. Nekik kell megoldani a többit, az ő hibájuk, hogy eladòsodtak. További kölcsönökkel rohadtul nem lesznek előrébb.

Nektek azért fontosabb most a stabil otthon, hogy jön a baba is, gáz, hogy tőletek kértek.