Csak én nem értem ezt a "nem a te dolgod, szólj a párodnak, hogy beszéljen vele" dolgot?

Ha valaki behoz valakit egy családba, azért az emberért a másik felel.

Nálunk pl itt lakik egy rokon barátja(társasház) nem őt fogjuk piszkálni, hogy tanulja már meg, hogy mennek itt a dolgok, mikor újként cseppent bele az egészbe, hanem a párjának a felelőssége megtanítani az itteni alkalmazkodási feltételeket, ezért vele kommunikálunk, az ő érdeke, hogy a legkevesebb legyen a balhé.

Mindig a köztes fél simítja a dolgokat szerintem.

Ha visszamennénk az időben és a pasimat a szüleimhez költöztetném, kiszaladnék a világból, ha elkezdenék rendre oktatni, mi így csináljuk, ezt nem ilyenkor szoktuk, ehhez ne nyúlj, stb.

Egy új rendszerbe alkalmazkodóért mindig felelnie kell valakinek munkahelyen és családban meg egyéb közösségben is van valaki, aki “betanítja” az újat.

Egyébként én utálom, ha sunyítanak a köztes felek, ilyen családi viták abból szoktak lenni, hogy a köztes fél nem meri felválllalni a véleményét, mikor 2 ember egymásnak feszül és nem tudnak dűlőre jutni. Nagyon sarkított példa, hogy anyós és a meny összeveszik, hogy mi a pasi kedvenc étele, sosem fogják tudni megbeszélni, csak akkor, ha a harmadik fél intézi el a dolgot.

Mert nem mindegy, hogy ki mondja a dolgot és milyen stílusban.

Pl. ha a gyereked agyonver egy másik gyereket az oviban, akkor az óvónéni neked fogja mondani, hogy neveld meg, mert bízik benne, hogy tőled jobban fogadja, mint ha egy idegen mondja, pl a másik gyerek anyja nekiáll a gyereknek hogy mit képzel vagy neked.

Vagy ha pl ahova dolgozol beajánlasz valakit, akit felvesznek, és halomra issza a kapszulás kávét, akkor az ismerőse, aki beajánlotta szóljon neki, hogy amúgy egy százast bele szoktunk dobni a dobozba hogy máskor is legyen kapszula, nem csak úgy terem. Talán jobban jön ki, mintha az utolsó mosogatófiú vagy a zöldséges kiszállító áll neki, hogy fizessen érte.

Vagy ha anyukád rendszeresen bejár a lakásba és rányit a zuhany alól kijövő férjedre, akkor jobb ha te szólsz neki, hogy ugyan csengessen már, mintha a férjed, most már érted?

Sok esetben jóval könnyebben, súrlódásmentesebben tudja az elintézni a nézeteltérést, aki közelebb áll az illetőhöz, régebb óta ismeri, rokona stb, mint bárki az utcáról.

Én ezt akkor sem értem, azáltal "kevesebb" lesz valaki, hogy ismer valakit? Onnantól nincs szava? Az utcán egy idegennek elmondhatom szemtől szembe, ami van, a párom anyjának meg üzengetni kell?

Nekem nem számít felnőttnek az, aki helyett a társa vagy az anyja intézi a dolgait. Ha valaki rám ront zuhanyzás közben, nem csendben kussolok, megvárom, míg a párom hazajön, és elsuttogom neki, hogy te figyi, szóljál már anyukádra, hanem azonnal szólok, hogy hékás.

7*

Jó de van olyan helyzet, amikor érdemes a jövővel is foglalkozni, tudod.

Mondjuk ha valakit lekiabálok az utcán, amiért nem szedte össze a kutyája után a trutyit, az ok, mert az életemre nem lesz kihatással, többet talán sosem látom, de ha családi viszályt keltek azzal, hogy elküldöm az anyóst a jó büdös pí.be, azzal hosszú távon nem járok túl jól.

A 6os nem képes érvelni és rossz példákat hozott, de igaza van.

Szerintem itt az anyós após családi témában a házaspároknak egy oldalon kell álniuk, pl az egyik válaszoló esetében, ahol anyósnak semmi köze hozzá, mikor hozzák el az unokáját, de a férj kiszáll az egészből, mikor az ő anyja kotnyeleskedik, ezáltal a feleséget állítva be rossznak.

Természetesen magáért és a gyerekéért mindenki kiállhat, de ez még nem vészes kategória(pl zuhanyzós), de ha a kérésed ellenére folyamatosan benyitogat, akkor nem te állsz neki hisztériázni, hanem megkérsz mást is, hogy nyomatékosítson.

Akkor szólj a másiknak, ha valami nagyon zavar, és akkor, ha nem helyben kell elintézni.

Az itt válaszolónak rég kiállhatott volna a férje érte az anyjával szemben, mert őt is érinti a dolog.

Amennyiben minden érintett véleménye képviseltetik, akkor rendben van a dolog, és a leginkább hatásos embernek kell képviselnie az érdekeket.

Szerintem nem attól lesz valaki felnőtt, hogy a saját problémáját elmondja, erre 2 éves korától az én gyerekem is képes, hanem a leginkább célravezető módszerrel fogja megoldani a gondot.

Az anyósnál többet nyom a fia szava, mint a menyé, és ez így rendben van. Az is, hogy kettejüké többet nyom, mint egyiküké.

Szerintem a leghatásosabb módszer az, amire a legjobban ad a másik, azt kell alkalmazni úgy, hogy a legkevésbé legyen megalázó a másiknak(ne szüljön több problémát).

Ha a munkahelyen mindenkit zavar az ingyenes kávéivó, akkor ne állják körbe és mondják el a gondjukat kirekesztve azt, akivel gond van, hanem először megalázás(csoportos kirekesztés) nélkül közölje az, akinek a legjobb a kapcsolata a problémás emberrel. Nyíltan, őszintén, kíméletesen.

Nekem jobban esik a kritika hozzám közelebb állótól és komolyabban is veszem, mint egy távolabb álló személytől, szerintem ezzel mások is így vannak.