Nagyinak vagy a nagyi testvérének van igaza? Melyik látja jól a dolgokat.?

Alapvetően a nagyid testvérének, kivéve hogy "de azon dolgozik hogy békesség legyen..."

Nem az ő dolga rajta dolgozni, hanem azé, aki veszekszik.

Természetesen nagyi testvérének van igaza.

A te nagymamád sokat tesz azért, hogy szüleid házassága tönkre menjen - ezt jó, ha tudatosítod magadban. Akár sikerülni fog tönkre tennie, akár nem.

Amiket most írok, azt neked is érdemes megszívlelned, és majdani párkapcsolatodban szem előtt tartanod.

Az apukád felnőtt ember. Felnőttként párkapcsolatban él. A párkapcsolati konfliktusait párjával kell rendeznie. Egy kéretlen külső beleszólás, pláne részrehajló módon és a másikat szidva-szapulva, a legrosszabb, ami történhet ilyenkor. Akadályozza, hogy szüleid adott esetben a veszekedés után őszintén kibéküljenek, megbocsássanak egymásnak, ill. az adott kérdést, amin összevesztek, nyugodt hangon átbeszéljék és megoldást találjanak rá.

A leírásodból világos, hogy nagymamádnál laktok. Ez eleve nagy hiba. Szinte minden ilyen helyzetben megromlik a viszony az odaköltöző fiatal és párja szülei között. Ez szinte mindig rávetül a házasságra is, vagyis a házasság is tönkremegy bele. Vagy elválnak, vagy évtizedeken át idegelik egymást. Természetesen a gyerek is megsínyli ezt, hiszen ezt a veszekedős, egymást idegelős párkapcsolati mintát látja maga előtt. Ha elválnak, szintén a gyereknek lesz a legrosszabb.

Az egyetlen normális megoldás, ha akár sok évvel a házasság után EGYÜTT elköltöznek, és onnantól, akár párterápiával rendezik a konfliktusaikat, és újra megtalálják egymás szívéhez az utat.

Anyád vagy egy szent, hogy ezt évek óta tűri, vagy annyira csórók vagytok, hogy egyszerűen nincs más választása és a nagyi ezzel vissza is él.

Minden egyebet 3-as leírt.

5-re:

Micsoda???? Átmegy panaszkodni???

És utána nagymamád átjön hozzátok, és ott áll neki szidni anyukádat?

Háááát... apukád örüljön, hogy anyukád még nem vágott a fejéhez néhány porcelán tányért. De nagymamád is örüljön, hogy őt nem kergette ki seprűvel a házukból.

Anyós vagyok, de amikor még "csak" meny voltam és a férjem az anyjához járt volna panaszkodni, az meg átjött volna észt osztani meg nevelni, mindkettőt vágtam volna ki a francba. Elsőnek a férjemet.

Tényleg megáll az eszem, hogy mit meg nem engednek maguknak egyesek!

Anno felmerült olyan opció, hogy együtt lakunk a fiamékkal és még csak nem is mi kezdeményeztük. Azonnal elvetettem, mert tudom, hogy minden jó szándék mellett kölcsönösen hozzászólnánk (nem bele!) egymás életébe, mert ott zajlik a szemünk előtt és senki nem kuka nálunk a családban.

Inkább elköltöztünk 60 km-el arrébb és mindenki azt csinál amit akar.

Ha ők mustárral akarják enni a mákos tésztát, hát egyék, ha mi egész nap pizsamában nézzük a tévét, hát nézzük!

.... még csak az kéne, hogy az anyósom ezt lezsűrizze!