CSaládban van hierarchia?

Ha valamiért a szülő lekiabálja a gyerek fejét, azért bocsásson már meg a világ!

Na aztán ne jöjjön nekem a sok álszent, hogy ők sosem kiabáltak a gyerekükkel, csak mindig türelmesen elmagyarázták!!!!!!!!!!!!!!!!

persze nem egy 3-4 évesre gondolok.De legyen már határa az álszentségnek is.

Az egészséges hierarchia a családban:1.apa,2.anya,de kis eltéréssel, csak jellegükben mások, aztán 3.a gyerek/kek.

Ellenkező esetben beteges családkép alakul ki.

A gyerek nem egyenrangú a szüleivel. Amíg ők tartják el,addig alkalmazkodnia kell hozzájuk.

A gyerek véleményét meg kell hallgatni az őt érintő fontos kérdésekben,de nem kell feltétlen teljesíteni az óhajait,ha a szülő nem tartja azt helyesnek. Pl. nem engedi a tinikorút (főleg,ha lány) késő éjszakáig bulizni,berúgni stb.

Kiabálni a szülőnek sem kell,sőt nem is szabad, a gyereknek pedig semmiképpen.

Khm..

Az édesanya és az édes apa között nincs hierarchia. Ők társak, nincs csapatkapitány. Nincs főnök. A gyereknek elsősorban azért kell hallgatni a szülőkre, mert ők (persze vannak hülye emberek)akkor is látják a gyerek tetteinek hosszútávú következményeit, ha maga gyerek nem.

Amíg gyerek voltam és éltek a nagyszüleim is, addig apai nagypapám volt a vezérürü :) Még a felnőtt fia is úgy ugrált ahogy fütyült. Sőt mi gyerekek (unokák) bár imádtuk de már a fejmozdulatára ugrottunk.

Aztán a papám helyét apukám vette át, mint egyetlen fiú. A nagymamák, a lánytestvérek azok férjei és a gyerekek csak így utána jöhettek.

Most, hogy már a férjemmel van egy kislányunk "változott" a helyzet. Ő mint a legkisebb került a ranglétra csúcsára. Mindenki az Ő bolondja...elég nehéz így kordában tartanom...de majd idővel. Korán "le kell törnöm a szarvát" hogy tiszteljen minket és próbálom ésszerű határokon belül terelgetni és korlátozni és nagy nagy szeretetben nevelni. De még kicsi, másfél éves.

Egyébként még felnőtt nőként is ha apukámmal vagyok kicsit visszaváltozok kisgyerekké, s bár tiszteletben tartja, hogy önálló vagyok nekem kicsit furcsa, hogy már nem kell "mindig fejet hajtanom".

Én ebben nőttem fel, és nekem ez a természetes. Lehet másnak ez furcsa. :) De hogy majd sok sok sok év múlva apukám után ki lesz a család feje azt nem tudom...én mint egyenes ágbeli, de nő furcsán hatnék bár én vagyok elég akaratos és keménykezű hozzá. A férjem pedig túl lágyszívű, hogy ekkora családot főleg a mai világban ilyen erősen összetartson. (ráadásul ugyebár "csak" házastárs) Anyukám pedig...hát eléggé nehezen venném, hogy az idősebbek "alám kerülnének" a hierarchiában.

De a tisztelet mindenki számára egyértelmű és valahogy észrevétlenül is tudja mindenki, hogy "hol a helye" egyetlen lázadó az egyik unokabátyám volt. Nem fordítottunk hátat neki akármilyen cudar helyzetbe került. De vagy 10 év eltelt mire rájött, hogy a család mindennél fontosabb, a nyugodt háttér nagyon sokat jelent.

Hú így visszaolvasva mint egy maffia család :D

Remélem apukám sokáig fog élni...ezer évig :)

Utolsó vagyok...megjegyezném, nemhogy üvöltözésért de már hangosabb szóért is szigorú büntetés jár. Nem konkrétan verésre gondolok.

A mai napig elvárják tőlem a tiszteletet amit ki is érdemelnek, és én is elvárom a gyerekemtől akit próbálok arra tanítani. S én is remélem, hogy jól nevelem és kiérdemlem :)

A lényeg az összetartás és a szeretet, de a szigor is kell hozzá.

Amúgy a lányom most jött leüvölteni a fejem, hogy ő bizony Dorát akar nézni :) Megint megmutatom neki, hogy halkan, és a kérem szó használatával mennyivel többet lehet elérni :)