Féltékenység? Ti hogyan tudtátok magatokban elfogadni, hogy a párotoknak vannak ellenkezű nemű barátai? Évek óta jól működő kapcsolatunk van, az egyetlen problémánk a párom két lány barátja, akikre féltékeny vagyok.

Nagyon sokat tud adni egy ellenkező nemű barát és nem olyan értelemben, mint egy partner. Nekem van férjem és van egy 15 éves baráti kapcsolatom egy pasival, akivel sok életszakaszban sokféleképp segítettünk egymásnak. Ő segített megérteni a férfi szempontokat vitás kérdésekben, és így elkerültem a férjemmel való stresszes helyzeteket is. Én rávilágítottam, mit akart mondani a barátnője egy veszekedés során, mikor elmesélte és elsimították. Vannak dolgok, amit nem tudunk megérteni, csak ha a "túloldalról" lefordítja valaki.

Más szempont, hogy kell valaki, akiben bízhatsz. Neked moderáltabb stílusban mondja el a partnered a véleményét, de egy barátnak olyan nyersen, ahogy eszébe jut. Ez normális, hiszen jobbnak akar tűnni a szemedben, ne kérd, hogy téged is úgy kezeljen, mint egy havert. A feszültséget viszont neki is le kell vezetnie és ezt a legjobb olyanok társaságában megtenni, akik ismerik és a másik nézőpontot is tudják képviselni, ha olyan téma merül fel.

Nincs olyan, hogy "féltékeny típus", ezt kötődési zavarnak hívják. Réges rég, amikor még nem volt se önismeretem, se önbecsülésem, akkor a kisebbségi komplexusaim miatt én sem tudtam ezt elfogadni, de azóta már rég rendbe tettem magam és nem mérgezem ilyesmivel az emberi kapcsolataimat. Az egyik legundorítóbb és legkárosabb dolognak tartom a féltékenységet és ha nem adott rá konkrét okot, akkor te is az önértékelési problémáid miatt vagy féltékeny és ezen kell dolgoznod. Ha egyedül nem megy, akkor keress önismereti csoportot, pszichodrámát vagy terapeutát, nem szégyen segítséget kérni.

A férjemnek vannak női barátai, nekem is vannak férfi barátaim. A képlet egyszerű, azért nem zavar, mert megbízom benne. Ha valakivel odáig jutok, hogy összejöjjünk, akkor megadom a teljes bizalmat, de nálam ezt csak egyszer lehet eljátszani, nincs második esély. Ha ennek tudatában is félrelép, akkor elválunk, de amennyi sokkal komolyabb traumán túljutottam az életem során, ebből is fel tudnék állni, ha arra kerülne sor.

Az meg tök normális, hogy az embernek a párja mellett szüksége van baráti kapcsolatokra is, a barátok neme pedig tök lényegtelen, normálisan szocializálódott ember nem a nemük szerint válogatja meg a barátait. A férfi barátaival töltött időre is ennyire féltékeny lennél? Mert semmi különbség, a barát az barát.

Honnan van az ismeretség?

Ha pl. egy speciális érdeklődési kör, tevékenység köti össze őket, akkor teljesen érthető. Mondjuk mindegyikük népi táncolt iskolás korában, és onnan ismerik egymást, és azóta is megmaradt a barátság.

Egyébként nekem is volt barát barátnőm régebben. Nálam 6 évvel idősebb nő volt, mindketten évekig egyedülállók voltunk, de nem voltunk egymás esetei. Mondjuk mi azért nem havi szinten találkoztunk, inkább évente két-három alkalommal. Nem is kerestük egymást direkt, inkább, ha összefutottunk, akkor beszélgettünk egy jót. Nem is barátságnak, inkább jó ismerősi viszonynak mondanám.

Nekem is van ellenkező nemű barátom, a férjemnek is. Mindkettőnknek gyerekkori barátság. És mindig is barátság volt, semmi más nem történt, úgyhogy nem hinném, hogy most hirtelen más jellegű lenne a baráti kapcsolat.

Persze az is fontos, hogy a barát nem kap több figyelmet, időt, mint a saját kis életünk.

"szóban az esküvő meg a gyerek és felek hogy kapuzarasi pánik vagy valami miatt valamelyik lány felé el fog húzni"

Ezt kapunyitásinak hívják. Mindegy.

Ha már esküvőről meg gyerekről van szó, akkor csak tudod, hogy megbízható ember. Ha megbízható, akkor tényleg bízzál benne (is).