Miért szólja le a többség azokat, akik felnőttként együtt laknak a szüleikkel?

Alapvetően nincs azzal baj, ha az ember együtt él a szüleivel. Sokszor azonnal megy a szemöldökvonogatás, beszólogatás, ha valaki elárulja, hogy a szüleivel él, holott nem lehet tudni, hogy ez mi miatt van. Lehet, hogy valamelyik szülője állandó gondozásra és felügyeletre szorul, ezért áldozza fel az illető a magánéletét felnőttként, hogy a szüleivel éljen...

Egyébként azzal, aki nem "használja ki", hogy a szüleivel él, szerintem nincs gond. Az, aki beszáll a költségekbe, saját maga által vásárolt, készített életeket eszik és segít a háztartásban, az nem feltétlenül negatívum, hogy a szüleivel él. Ha valaki kiszolgáltatja magát, hagyja, hogy a szülei körülugrálják felnőtt ember létére, na az már elítélendő a szememben.

Valószínűleg keverik egyesek a mama hotelt és azt, ha többen élnek együtt és megoszlanak a költségek, tennivalók. Mert szerintem nagyon nem mindegy, hogy valaki örök gyerekként él együtt a szüleivel, akik ugyanúgy főznek, mosnak, takarítanak rá, vagy a család felnőtt tagjaként elvégzi a munka rá eső részét.

Azt nem tudom, hogy a többség szólja-e le vagy névtelenül egy hangosabb kisebbség ;), mert a saját ismeretségi körömben nem szoktak amiatt kritizálni, hogy a szüleimmel egy fedél alatt élünk (rezsibe, házimunkába, karbantartási dolgokba természetesen beszállunk). Ha albérletbe mennénk, az egyikünk fizetését elvinné a lakhatás, kb. esélytelen lenne félretenni, gyereket vállalni, így viszont tudunk spórolni a későbbiekre. A szüleimnél van hely, a testvéreim is laktak így, a férjemmel mindketten úgy nőttünk fel, hogy 3 nemzedék élt együtt, tisztában vagyunk vele, hogy ennek a felállásnak az előnyök mellett hátrányai is vannak.

Én nem szólom le, jogom se lenne hozzá, mi alapon?

Én 18 évesen ugyan albérletbe mentem, nekem anyum nem élt már, apum nem tudott segíteni, dolgoztam, lakást béreltem, de tény, akkoriban sokkal könnyebb volt.Mai fiatalokat nem irigylem.

Pàrom hitelmentes, sajàt házában élünk, én amit örököltem házat apumtól, pont most adom el.

Ha a lànyom most lenne tizenéves, huszonéves, (még csak 9) fogalmam nincs, miből fizetnék neki albérletet.

Száz szónak is egy a vége, lassan 20 évvel ezelőtt könnyebb volt.

Mert az emberek első gondolatai, hogy nem tud önállósodni, elszakadni a szüleitől, lelkileg felnőni, illetve, hogy eltartják, ha dolgozik is, nem baj, ha valami balul sül el, a szülei kisegítik.

Közben lehet, a szülők egyike állandó gondozás igényel. Nálunk is tervbe volt véve, hogy felköltöztetik az egyik nagyszülőmet, mert nem tudná egyedül teljesen ellátni magát.

Nekem meg a tesómnak is volt saját lakása. A szüleink vették a 3. kerületbe egy lakóparkba.

Aztán amikor lett férjem építettünk egy házat Budára.

Nem a szülőkkel együtt lakó felnőtteket szólják le elsősorban.

Annál inkább azokat, akik nem túlzottan alkalmasak az együtt élésre, ők akarják dirigálni a családot, pedig élhetnének külön.

Márpedig aki a MamaHotelben lakik (ráadásul PapaBank segédlettel) kénytelen alkalmazkodni.

Nem siránkozni kell a házirend miatt, hanem családi körben megbeszélni egymástól elvárásaikat.