A második gyerek miért selejtesebb és miért kap kevesebb figyelmet?

Nem vagy selejtes. En is masod szulott vagyok es velem is sokszor maskeppen bantak mint a batyammal. Ugyanugy szeretnem de neha eszre lehet venni a kulonbseget.

Nekem van mar 2 gyermekem,egyforman szeretem mind a kettot de elso szulott babanal joval nehezebb banni,meg nem tudjuk mit hogyan kell, mindent meg adunk neki, mindenbol a legjobb a legdragabb (nem mindig ez a helyes). Masodiknal mar lazabb a dolog, tudjuk mennyi minden teljesen felesleges,hogy nem kell a szeltol is ovni, mert ha elesik ugyis felall es szalad tovabb. Ugyanugy megkap mindent de mar mas olyankor minden. Ettol meg a torodes ugyanugy megvan,ovjuk es vedjuk,feltjuk de valahogy nem annyira mint az elsonel.

Én is másodszülött vagyok (és az egyetlen lány) egy négygyerekes családban.

A bátyámnál szerintem még minden új volt, pár év múlva engem már rutinosabban fogadtak. Az idősebb öcsém koraszülött volt, kérdéses volt, hogy egyáltalán életben marad-e, ő mai napig ajnározva van mindenért. A legfiatalabb tesóm az, akivel kb egy szinten vagyunk, azaz "letojnak" minket, de van köztünk 15 év korkülönbség, szóval szinte én neveltem...

Nagyon fura az, amikor a bátyám az AtyaÚrIsten, én a csicska, az idősebb öcsém az Édes, a legfiatalabb meg a "Jé, te is itt vagy? Oké, de most ne zavarj!"

Egyébként én már nagykorú vagyok és viszonylag gyorsan önállósítottam magam (azóta is káromkodva hívnak fel, hogy húzzak haza segíteni, mert szegény anyám nem bírja a házimunkát, persze nem megyek...). A legkisebb öcsémet sajnálom a legjobban, teljesen el van hanyagolva. Én csak ostobának vagyok nézve, aki tuti valami büfészakot végzett, hiába hangzik bonyolultan.

A testvérféltékenység egyáltalán nem csak a második gyerekeket érinti. Sőt. Inkább az elsőszülötteket, akik a második gyerek születésekor elveszítik az egyeduralmukat, amit időnként elég nehéz feldolgozniuk.

Önértékelési gondjaid vannak, azért érzed úgy, hogy selejtes vagy.

Nálunk meg pont nem így van. Az öcsém a kedvenc, mert ő fiú. De egyébként kiskora óta egy igazi kis p...cs, árulkodik, kutat, visz anyucihoz hozzá mindent. Közöse utálnak engem. Meg nekem mindig triplát kellett teljesítenem, mint öcsikének, tanulás terén főleg. Pedig én szerettem, meg nem akartam ezt, de egy igazi kis rothadék. Kicsiként emlékszem, hogy folyton megvert, de akkor is őt sajnálták. Máig én viszem el a balhét, bármiért, például most már összetörte a kocsit és én bent volna az anyósülésem, állítólag nekem kellett volna megakadályoznom, mert én vagyok a nagyobb. Nekem szimplán az a bűnöm, hogy lány vagyok és apám rajtam veri le azt, hogy utálta a nővérét. Meg azzal is folyton gúnyolódtak, hogy rossz a szemem stb., még a tesómnak, nem tudja, hogyan lettem selejtes.

Egyébként szomorú, de minden szülőnek meg van a kedvenc gyereke, még ha nem is mutatja ki.

De egyébként tőlük elhangzott ez a mondat, amit sosem felejtek el: "a másik gyereket mentsük meg, ezzel a ribivel meg lesz ami lesz, Y-nak meghalt a lánya, mégis megvan, ez már nem számít". Szerintem ez elmond mindent, 16 éves voltam, nem komplettek. De voltak sokkal durvább dolgok is.

Általában a második gyerek több figyelmet kap. Például testvéremnek (14 éves) telefon kellett, 2 hónapig szekálta a szüleit mire megvették neki (laptop, bicikli, és sok minden). 2 havonta karácsonyozik a gyerek.

Emlékeim szerint gyerekként a boltba egy krémtúrót szerettem volna enni. Nem rakták bele a kosárba, de én továbbra is enni akartam. Kaptam egy jó nagy pofont!

Van egy ismerősöm, ő második gyerek. A szülei nem kedvelik, azok a fényképek vannak róla, amit iskolában készített róla a fényképész. Az idősebb gyerek a kedvenc, nagyon sok fénykép stb. A szülei megmondták a kisebbik gyereknek: "Téged nem terveztünk, te csak úgy jöttél!"