Őrült elképzelés?

Én is olyan életet szeretnék, amihez kell rengeteg szabadidő és passzív jövedelem.

Ezért először ezt megteremtem magamnak, annyi vagyont, amiből életem végéig megélek, és még rendszeres jövedelmet is termel, és utána jöhet a vágyott életmód.

Nem mástól várom. Illetve hát bizonyos mértékig de, az eredeti családomtól, velük vagyok vagyonközösségben.

"meg hogy szeretnék gyerekeket és háztartásbeli feleség lenni , otthon lenni a gyerekekkel2

Azért ugye megvan, hogy 3 éves kortól nincsenek otthon a gyerekek, mert napi 8-10 órát oviban, iskolában vannak?

Többféle megoldás létezik hogy az ember nem akar dolgozni.

Ha van olyan pacák aki ebbe belemegy, lelketek rajta, de az szokott a baj lenni, hogy aztán az efféle hölgyikéknek meg rosszul esik, ha életük párja be-beszólogat nekik, hogy végtére is ők pénzelik az egész családot. Egy fura lekötelezett függelem ez a létforma. Ezt akarod valóban?

Nem az a lényeg, hogy elítélendő-e vagy sem. A probléma az, hogy aki ilyen helyzetben van, az rettentő kiszolgáltatott. Ott vagy mondjuk 40 évesen, egy percet nem dolgoztál életedben, apuka rád un, beújít egy friss, feszes puncit, te meg mehetsz az utcára. Vagy ha bármi történik apukával, meghal, lerokkan, vagy elveszti a munkáját, akkor megint csak mehettek az utcára.

Hidd el, mindenki örülne, ha vígan megélhetne seggvakarásból, de ez sajnos nem így működik.

"nem a bolcsode ovoda nevelt fel,hanem edesanyam"

Mára sajnos a törvény ezt nem engedi!

3 éves kortól kötelező az ovi!

Semmi gond nincs ezzel, viszont ajánlott, hogy legyen egy szakmád és akár tanulj még, amikor otthon vagy. Sosem tudhatod majd, hogy mit hoz a jövő.

Elég egy betegség, megcsalás és ott leszel pucér seggel, nulla munkatapasztalattal, végzettség nélkül. Gyerekekkel, akiket el kell tartani magadon kívül.

Szóval érdemes úgy élni, hogy legyen b terv, ha mégis dolgoznod kéne. Meg valami biztosíték a nyugdíjas évekre.

Egyébként egyre ritkább Magyarországon, nagyon jól fizető munka kell a férj részéről, hogy működjön. Meg persze olyan férj, aki nem bánja.

Én éltem egy darabig így nőként, idővel önbizalom hiányom lett és kevésnek, unalmasnam éreztem magam, amikor mindenki a munkájáról beszélt körülöttem. Illetve hát anyagilag sem volt jó, nem tudtam úgy és annyit költeni a számomra fontos dolgokra.

Most hogy dolgozok, jobban érzem magam. De hát nem vagyunk egyformák, ki kell tapasztalni.