Szerintetek ez válóok lehet? Miért nem számíthatok senkire a bajban?

Természetesen munkát keresnék.

Ha nem találok kedvemre valót, akkor is elhelyezkednék, de közben továbbkeresnék. Manapság nem probléma munkát találni még vidéken sem, de természetesen nem az utcátok sarkán, így lehet ingázni kell. Erre viszont vannak már szinte mindenütt céges buszok.

Vagy kényelmesebb lenne a szüleiddel eltartatnod magad?

Normális FÉRFI, eltartaná a csaját.

Keress valami, BÁRMI, csicska melót, hogy bekussoljon.

Vagy kell letenned havi X összeget?

Posta, nagy boltok, gyárak, ezek mindig keresnek embert.

Nem tudjuk, miért lettél munkanélküli és milyen munkakörben dolgoztál eddig. Nem tudjuk, az ország melyik részén élsz, mihez értesz, mit tettél eddig, hogy találj állást.

Egyrészt elvárható, hogy a férjed melletted álljon, biztasson az álláskeresésben, másrészt neked is kötelességed keresni, és nem finnyáskodni, ha csak közepesen rossz lehetőségek adódnak. A semminél az is jobb. És később is lehet váltani, ha jobbat találsz.

Szóval, egyik oldalról sajnálatos, ha a férjed nem áll melletted lelkileg egy ilyen helyzetben. Másrészt viszont, ha ő azt érzi, hogy te csak kényelmesen tengsz-lengsz, és vársz az állommelóra, akkor megértem, ha ingerült és türelmetlen veled.

Es ha megbetegszel a férjed akkor is igy fog rád nézni,hogy nem tudsz menni dolgozni?!

Ha ilyen a felfogása és tehetem nem maradnék vele, csakis akkor ha más lenne a hozzállása.

Valószínűleg csak a képzeleted szüleménye, az, ahogy rádnéz a férjed, mert már te nem bírod magad elviselni.

A családja pedig őszintén aggódik értetek, hogy mit fogsz kezdeni, ha nem találsz munkát? Van-e valami terved? Egyéni vállalkozásba kezdesz? Elkezdessz valami újat tanulni?

Én hasonló helyzetben voltam. Olyan városban éltünk ahol 1 db kórház volt, szociális intézmény semmi. Szakmám szerint diplomás ápoló voltam, dolgoztam a kórházunkban 5 évig, majd létszám leépítés volt, az ápolók felét elküldték. Csak olyanokat tartották meg akikre valamiféle támogatást fel tudták venni. Pl pályakezdőket. Másik városba nem tudtam menni dolgozni, mert inkább a helybéliek vették fel.

Fogtam magam, elmentem egy műkörmös képzésre és elvégeztem azt. Tény, hogy amíg a a képzés tartott, és kialakított ám a saját vendégkörömet, addig a férjem tartott el, de most 2x annyit keresek, mint amikor a kórházban dolgoztam. A férjemnek se jelentett problémát, mert úgy volt vele, hogy inkább eltart 1-2 évig míg a körözés bejön, és addigi csinálok valamit, minthogy itthon üljek 4-5 évig, hátha találok a szakmában valamit.