Más is volt így karácsonykor?

Azt hittem, arról lesz szó, hogy gyereket vársz, csak még nem mondtad el...

22 éves vagy és egy hete jár ez az eszedben. Ebből még semmi sem következik.

Mi történt egy hete? Mi válthatta ki? Láttál valami filmet? Vagy mi?

Amíg nem állsz elő a dologgal, emészteni fog belülről.

Beszélgetésekből meg kell tudni, hogy viszonyulnak az lmbt témához egyáltalán. Aztán lehet tovább lépni.

Esetleg mondd el előtte olyan barátnak, barátnőnek, akiben megbízol.

2:

"az elmúlt 1 hétben folyamatosan ez jár az eszemben, ilyen erősen még sosem volt korábban. Minden eddiginél erősebben érzem hogy lépnem kell ezügyben"

Nem egy hete kattant be neki, hogy hopp, transz vagyok. Most jutott el odáig, hogy ki kellene mondania valakinek.

Nehéz ez.

Tudod mi a különbség a család és a barátok között?

A családját az ember “kapja”, de könnyen lehet, hogy teljesen eltérő értékrendet vallanak, lehet teljesen eltérő módon vélekednek a világról.

A barátait az ember választja, nagy valószínűséggel hasonló értékrend szerint élnek, és hasonló módon gondolkodnak a világról.

Ennélfogva sokkal-sokkal inkább a barátaidnak coming outolj, és ne a családtagjaidnak, pláne ne Karácsonykor!

Szia,

Nehéz helyzetben lehetsz és nehéz eldönteni, hogy mi lenne a legjobb lépés ilyenkor. De szerintem legelőször azt kellene kiderítened, hogy tényleg transznemű vagy-e, a leírásodban is inkább azt érzem, hogy nem vagy benne teljesen biztos. Persze, ha egy hete ez jár a fejedben és valószínűleg annak gondolod magad, akkor elég jó esély van rá, hogy transznemű vagy, de amíg nem vagy 100%-ig biztos addig nem hiszem, hogy jó ötlet coming outolni. Persze ez attól függ, mennyire érzed úgy, hogy ilyen témát meg tudnál beszélni a szüleiddel.

A barátaidnak nem feltétlen jó ötlet coming outolni, bár ha tényleg igazi jó barát, akkor sokat tud segíteni. Nekem a húgom tudta meg véletlenül és egy idő után már azzal fenyegetett, hogy elmondja a szüleimnek. Egy rosszindulatú, transzfób barát esetében is sajnos előfordulhat az ilyesmi.

Én végül november közepén mondtam el a szüleimnek, hogy transz vagyok (nem akartam megvárni, hogy a húgom mondja el), nekem sokkal rosszabb volt előtte, amíg nem tudtam, hogy mit fognak reagálni, mit fognak csinálni, mint most. Bár viszonylag szerencsés vagyok, nem dobtak ki otthonról, meg anya el is fogadja, viszont apukám és húgom elítélnek. De még ez is sokkal jobb, mint a coming out előtti bizonytalanság, a félelem, hogy kidobnak otthonról, hogy eldobnak maguktól, a félelem attól, hogy nehogy elszóljam magam, vagy véletlen előlhagyjam valami orvosi papíromat vagy a hormongyógyszereimet. Így sokkal jobb (bár nem felhőtlen), hogy tudom, hogy ki mit gondol, hogy anyával tudok a transzneműségről vagy a nőies dolgokról beszélni.

Ha szeretnél a témával kapcsolatban beszélgetni, szívesen levelezek veled, de FB-on is vannak segítőkész transz csoportok, pl. a TranszZóna.

26/mtf

Nem 1 hete villant be ez a gondolat. Mindig is voltak erre utaló gondolataim, vágyaim, személyiségjegyeim.

Kb 13 évesen olvastam először a transzneműségről, és azóta emészt ez a dolog. Rengeteget tudnék erről írni, csak most azért írom ezeket, hogy ne legyen félreértés.