Mit kéne most tennem? Szüleim 3 éves koromban elváltak, akkor apámtól anyukámmal és a tesómmal elköltöztünk, azóta nem hallottam felőle...

Sok-sok évvel ezelőtt szinte kottára ugyanez játszódott le bennem, mint benned, mert hasonló körülmények közül indultunk. Persze én is legalább ennyire ki voltam akadva, hiszen láttam, hogy anyámat a pasik csak kihasználják, ő pedig hagyja magát, mert egyszerűen úgy kell neki a szeretet, mint egy falat kenyér. Akkoriban még nem fogtam fel ennek a lényegét, most már tudom. Nem is érdekel konkrétan az sem, hogy jelenleg anyám egy nála hat évvel fiatalabb pasit költöztetett oda magához, hiába próbáltam róla lebeszélni.

Úgy vagyok vele, hogy felnőtt ember, azt csinál az életével, amit csak akar. Igen, néha dühítő, mikor látom, hogy hülyeségeket csinál, de nem lehet ellene mit tenni. Az ő élete, neked ebbe nincs beleszólásod. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ebben a kérdésben neked nincs szavad...

Normális egyedüllét?Egészséges felnőtt embernek szüksége van emberi kapcsolatokra.Az nem normális,ha egyedül él.Neked most mi is a gondod?Anyukádból kevesebbet kapsz?Vagy féltékeny vagy rá?

Jópofizni nem kell,de az alapvető udvariassági formulákat betartani kötelező!

Mi van akkor ,ha kilenc évvel fiatalabb?Te sem a személyit fogod majd elkérni a fiúktól az első randin...

Elhiszem, hogy rosszul esik neked ez, ugyanakkor meg azt mondom, hogy teljesen normális dolog. Az ember amikor benne van a szituációban és a saját édesanyja érintett, akkor mindig élesebben látja ezt a dolgot, főleg te, hiszen még gyerek vagy, nem tudod mennyire jó az, ha az embernek megtalálja a Társát, Párját és milyen rossz az egyedüllét. Lehet, hogy nem ezek a férfiak lesznek az igaziak Édesanyádnak, de nem lehet egyből megtalálni a tökéleteset. Gondolom ezért próbálkozik, keresgél.

Ha úgy érzed, hogy elhanyagol téged, akkor azt mindenképpen beszéljétek meg, mondd el neki, hogy mit gondolsz. De ne kelts benne lelkiismeret-furdalást amiatt, mert úgy él, mint egy felnőtt nő. 40 éves, még fiatal. Lehet, hogy épp miattatok várt eddig ezzel. Ne felejtsd el, hogy néhány év múlva te is kirepülsz: hamarosan barátnőd lesz, talán lesz olyan korszak, amikor több időt töltesz majd a haverokkal, mint otthon, majd jön a továbbtanulás, főiskola, egyetem, amikor jó esetben is hetente-kéthetente egyszer fog látni téged Édesanyád. Te elindulsz a külön utadon, ő sem akar egyedül lenni, ahogyan senki sem.

Nem hiszem, hogy az zavarná a srácot, ha az édesanyja nincs egyedül. De egyrészt, én nem 40 vagyok, és gyerekem sincs, de még amikor egyedül vagyok, akkor sem követik egymást havi szinten az alkalmi pasik... Másrészt ő már nem csak egy egyedülálló nő, hanem emellett édesanya. Nem akarok okoskodni, tisztában vagyok vele, hogy rettenetesen nehéz lehet, de az sem könnyű egy gyereknek, hogy havonta (de ha csak félévente is, az sem) "új apukát" vigyenek neki, akár szimpi, akár nem. Az ő élete is, ezért igenis fontos a véleménye a dologgal kapcsolatban.

Ezzel együtt nem csak a gyerekek miatt, saját maga miatt is fontos lenne, hogy megfontoltabb (vagy legalább diszkrétebb) legyen pasiügyben, és nyilván az lenne a cél, hogy előbb-utóbb egy "normális", hosszútávon is működöképes kapcsolatot alakítson ki valakivel, akit a gyerekek is kedvelnek (és viszont). Igaz, néha előtte valóban sok selejtbe nyúl az ember, mire végre talál egy valamirevalót... de épp ezért kellene kicsit diszkrétebben intéznie a dolgokat, nem ennyire a gyerekek szeme láttára, és az ő érzéseiket ennyire figyelmen kívül hagyva...