Engem miért köteleznek arra, hogy látogassam meg a testvérem a kórházban, ha őt nem kötelezték mikor én voltam bent?

Én megértelek, sokszor én is igazságtalannak éreztem, hogy érezhető különbséget tesznek köztünk.

De előzd meg a korod, nem nagy feladat ez.. bemész, megkérdezed.. mi újság, hogy vagy? Letudod amilyen gyorsan csak tudod és elengeded.. Ne rágódj ezen, ez nem az a kategória és a lelkedre is rámegy.

Különben is ettől leszel te ezerszer jobb ember, mint mások. Ne panaszkodj, ne agyalj. Tudd le és foglalkozz a sajat eleteddel.

Szó nélkül persze nem mindenkinek kell tűrnöd mindent, de a családnál... főleg ilyen kis problémáknál érdemes. Ne mérgezd magad. Tudom, h rosszul esik, de ne cseszd el mint sokan. Sajnos nem minden családnál működik a kétoldalú kommunikáció... lepj tovabb.

Hát

A 60% igaza van. Nálunk is ilyenekkel kezdődött, aztán ahogy felnőttünk durvább lett. Annyit szorongtam ezeken a dolgokon (mondjuk nálunk tényleg durva megkülönböztetés volt, pl elnézték neki a lopást, pénz elherdálását míg engem sokkal kisebb dolgokért elővettek és mai napig felemlegetik).

Igazából bármennyit szorongtam, hiába emeltem fel a hangom, nem változott semmi. Ő meg élt mint a hal a vízben.

Tehát tényleg el kell engedni, felnőttként meg majd lesz-rod. Én is azt teszem most. Több évtizednyi nyelés után.

"... de ezt a szüleimnek nem akarom elmondani."

Na ezért tartasz ott ahol!

Hány éves vagy amúgy ? Mert ha felnőtt akkor nem mész és kész .

Nekem is kórházban van húgom tüdögyuladásal,de nem megyek be mert nem rég voltam beteg és nem hiányzik hogy újra beteg legyek .de ezt én megmondtam anyukámnak és igazat adott nekem,igaz mi felnőttek vagyunk a hugomal minden tekintetben.

Mert mégis csak a testvére:)

Én húgommal ilyen kapcsolatban vagyok. Nem keres ha nem keresem, csak ha kell valami. De mégis számíthatunk a másikra..