Mit gondoltok erről?

Feleségem jogosan megharagudott az apámra. Amikor durván megalázta, megsértette, a feleségem közölte, hogy ő többé be nem teszi a lábát, és soha nem hajlandó találkozni apámmal. Akkor én is megharagudtam rá. De apám állandóan nyaggatott, hogy menjek. Idős ember volt, sokszor a betegségére hivatkozva csalt el. Feleségem mindig mondta. Menjek nyugodtan, hiszen az apám, de ő soha nem megy, és soha ne hívjam meg a közös otthonunkba. Eljött a 79 évi szülinapja amire meghívott engem és a feleségemet, hogy ki akar vele békülni. De nem ment el, nem érdekelte. Pár nappal később apám egyedül maradt, úgy halt meg, hogy senki nem volt vele.

Az ok amiért a feleségem megharagudott az volt, hogy még a megismerkedésünk előtt 2 évvel elvált az első férjétől, de barátságban maradtak. Nem haraggal váltak el, csak rájöttek nem jó így. Én késői gyerek voltam, és bárki volt az életemben apámnak senki sem volt jó. Mindig mondogatta, hogy öregkorára mellette a helyem, végül is ő nevelt fel (anyám meghalt még kiskoromban) Ezért ha szerelmes voltam, vagy barátnőm volt, mindenkit elzavart valami módon mellőlem. De a feleségemet szívből szerettem, őt nem akartam elveszíteni. Így apám durva módszerekkel akarta elzavarni. Sikerült, mert vérig sértődött, de én a feleségem mellett maradtam.

Nem kell rávenni.

Én anyósjelölttel vesztem össze, két évig nem beszéltünk (az ő olvasatában ma már ez úgy néz ki, hogy "nem váltunk el haragban" pedig esküszöm csak az ajtócsapkodás hiányzott abból a veszekedésből...).

Párom akkoriban kapta az anyjától a hegyibeszédeket, hogy én majd jól otthagyom őt, egy háztartást se tudok elvezetni meg főzni sem tudok, hogy kepzeltük egyáltalán hogy szeretnénk a közös kis életünket építeni anyuci nélkül... (???)

Sosem uszítottam páromat az anyja ellen, mindig mondtam neki hogy menjem, látogassa, vásároljon be neki vagy vigye el vásárolni, csak engem hagyjon ki ebből. Meg is tette. A rosszindulatú megjegyzések idővel elfogytak, valószínűleg az kellett az anyósjelöltnek, hogy rájöjjön, el tudom látni a háziasszonyi teendőket, meg amúgy a fiával is jól megvagyok (nyolcadik éve vagyunk együtt, 4 éve jegyben).

Tavaly vettünk egy házat, lassan 4 hónapja lakunk itt, karácsonykor csináltunk egy kis családi összejövetelt, ahova meghívtuk anyóst is. Nem az én ötletem volt, párom szerette volna, és egy füst alatt a házat is meg akarta mutatni az anyjának. Úgy voltam vele, hogy miért ne, egy próbát megér, tudtomm már visszavett magából, ha újra drámázni kezd, maximum megmutatom neki merre van az ajtó...

Nem volt gond, elcseverésztünk, megismerte a családomat, végig nyugi volt.

Sokszkr csak jó sok idő kell az ilyen ellentétekhez, meg a képesség arra, hogy elengedjük a sérelmeinket.