Ti el tudnátok fogadni ezt a fajta bocsánatkérést?

El.

Sokszor van olyan, hogy az embernek fogalma nincs róla, hogy a másik miért sértődött be, sok a tulerzekeny ember

Nem. És igazad van. A "ha" és az "elnézést kérek" miatt ez nem bocsánatkérés. Pontosan arról van szó, amit sérelmezel: szerinte nem bántott meg, csak te reagálod túl, de ő "jó" ember, a társadalom jólnevetl, oszlopos tagja, ő viselkedik, udvarias - tehát elnézést kér.

Elnézést akkor kérünk, amikor valakinek véletlenül rálépünk a lábára a metrón vagy a buszon.

Ha valóban megbántottad a másikat, azt úgyis tudod, és érzed, mert van - a legtöbbünknek van - lelkiismereted. Nézz a másik szemébe és kérj bocsánatot és úgy is mondd, hogy tudja, hogy te tudod, hogy hibáztál, megbántottad, és mélyen megbántad. Többé nem teszel ilyet.

Vagy ha nem vagy face to face, akkor úgy közöld, hogy az biztosan azt jelentse: megbántam, sajnálom, tudom, hogy fájdalmat okoztam neked, bocsáss meg. Igyekszem, hogy soha többé ne tegyek ilyet veled.

EZ a bocsánatkérés! A mögöttes tartalom és a szavak pontosan fedik egymást. Nincs csúsztatás, süketelés, játszmázás, a hibák ide-oda tologatása. Ez felelemli azt is, aki bocsántot kér, és azt is, akit megbántottak.

Orbán szereti Gyurcsányt hülyének, bűnbaknak és egyébnek elhordnai az őszödi beszéd miatt. Én nem vagyok baloldali, de pártállástól, címtől, rangtól, nemtől és egyébtől függetlenül tisztelem azt, és felnézek arra az Emberre, aki - bárhol is van, bármit is csinált - elismeri a hibáit és képes azokért bocsánatot kérni (ha kell, egy egész néptől!), és változtatni az addigi rosszon.

AZ utolsó elég sok hülyeséget összehord meg még a politikát is belekeveri, de ettöl még teljesen hibás a válasza.

Ez a bocsánatkérés szerintem korrekt, ha nem egyértelmü a helyzet.

Ha arról vagy szó, hogy elcsábítottam a párját, vagy tönkretettem a kedvenc alármilyét, akkor nem, mert az egyértelmüen az én hibám.

De ha valamit hülyén fogalmazok és a másik félreérti, vagy véletlen elszólom magam olyasmivel kapcsolatban, amit nem kellett volna - azaz nem az én hibám, csak félreérthetö valami -, akkor tökéletesen megfelel ez a fajta bocsánatkérés.

Most látom, hogy válaszoltál.

Ez eléggé az a helyzet, amikor nem szándékos volt a megbántás, ezért nekem elég lenne ez a fajta bocsánatkérés.

Viszont azt még mondd el neki, hogy legközelebb figyeljen jobban oda, hogy ne történjen ilyen indiszkréció véletlenül sem.

Megint én vagyok: a kibeszélés lehet szándékos, meg lehet vélelten is, attól is függ, konkrétan mit mondott és kinek, illetve milyen összefüggésben.

Én egyszer több éve úgy sértettem meg egy barátomat, hogy véletlen rossz helyre órtem ki egy megjegyzést.

A barátom szeret és tud is fözni, de igen füszeres, erös ételeket készít rendszeresen, amik ugyan finomak, de nem mindenkinek tesznek jót.

Egy terhes ismerössel beszélt a barátom és mutatott egy képet a legújabb konyhai müvéröl, a kismama megjegyezte, hogy jól néz ki.

Mi elötte beszéltünk a lánnyal arról, hogy régen sokan úgy sietteték a szülést, hogy összeettek mindenféle erös ételt, amitöl a babona szerint megindul a szülés.

Szóval arra a megjegyzésére, hogy jól néz ki kaja, én visszaírtam neki, hogy persze, csak kapásból megszül töle - ami az elözö beszélgetésünkre utalt és nem volt benne semmi negatív értékelés. A fözös barát viszont úgy értette - mivel erröl a megelözö beszélgetésröl nem tudott -, az ö fözési tudományát kérdöjeleztem meg, és megsértödött.

Ez tipikusan az, amire gondoltam, uygan "kibeszéltem" öt, de nem rossz szándékkal, és csak az összefüggésekböl kiragadva volt negatív, és ez az, amikor a fenti bocsánatkérés jogos.

Mi is utána megbeszéltük az egész helyzetet, utána rendbejöttünk, de azóta fokozottan figyelek, ne írjak vagy mondjak olyasmit, amit az összefüggések ismerete nélkül félre lehet érteni.