Mit tennétek, ha a szüleitek alkoholisták lennének?

Az apám az volt,de nem volt agresszív. A testvéremmel nem szerettük az alkoholt,de mindketten normális felnőttek lettünk. Tudomásul vettük,hogy apánk ilyen.

Semmit. Apám fiatalon meghalt, mert szétitta a máját. Anyám is iszogat, de nem érdekel, mert nem annyira vészes a dolog. Próbáltam vele erről beszélni, de azt mondja ez az ő élete és ne szóljak bele. Hát nem szólok bele.

Apum volt az, meg a nagyapám + a nagymamám. A nagyapámat állítólag ez vitte el, a nagyim idősebb korára leszokott róla (mert olyan gyógyszert szedett amihez nem lehetett inni) de apám szinte minden este részeg volt. Szerettem őt, nem volt agresszív, sőt olyan esetlen lett a piától és inkább akkor volt ideges ha nem ihatott.... Sokszor inkább sajnáltam minthogy mérges legyek rá mikor tiszta részegen hazajött. Olyankor (14-15 éves fejjel mikor már anyum nem élt) bekísértem a szobájába, levetkőztettem (nem kell rosszra gondolni, csak a cipőjét vettem le meg hasonlókat ami piszkos volt) és lefektettem, betakartam és hagytam hogy kialudja magát. Aztán eltelt pár óra felkelt, adtam neki valami kaját (ő megivott 1-2-3-4 sört) és visszafeküdt aludni. Hát így viseltem. sokat könyörögtem hogy szokjon le róla dehát 17 éves korától kezdve ivott. 52 éves volt mikor meghalt.

Az én apám alkoholista, 71 éves. Minden pénzt elszed anyámtól az utolsó fillérig piára. Ezenkívül van 5-6 kölcsöne is, amit fizet. Mi a 3 gyerek már nem tudjuk, hogy hogyan segítsünk, mert mindenből alkohol lesz. Anyám ugyanis mindent odaad neki.

Sajnos nem tudom átérezni ezt, de jó sok alkeszcsalád van itt...Lekopogom, nekem rendben vannak...apám megissza 1-2 felest, meg 1-2 sört aztán ennyi. kopp-kopp.

Ha mondjuk a saját életemet élném már, és nem lennék rájuk szorulva, és nem az életveszélyes kategóriába tartoznának, és nem az agresszívek táborát erősítenék, akkor nem zavarna.