Mit tegyek, ha a húgom megutáltatott az egész családdal és rokonsággal és még nekem van bűntudatom, amikor nem csináltam semmit és engem okol anyám haláláért, amikor nem én vagyok érte a felelős és a rokonok is támadnak?

Már lassan ötödik éve, hogy elköltöztünk a szülőfalumtól 480 kilométerre. A húgom minden évben legalább 3-4 alkalommal hazarángatott azzal az indokkal, hogy anyám beteg (anyám a húgommal élt). Ebből nyilván soha semmi nem volt igaz, mivel mikor odamentem, sose volt kutya baja se. Mindig azért hívtak haza, hogy meggyőzzenek arról, hogy támogassam őket pénzzel. Három hónappal ezelőtt felhívott a húgom, a szokásos szöveg: menjek haza, mert anyu beteg. Mondtam neki, hogy most nem tudok menni, mert kell a szabadság nyárra, majd nyáron megyek, ha tudok. Erre fogta, és rám tette a telefont. Ez egy pénteki napon volt. Szombaton, vasárnap, hétfőn és kedden is hívtam, nem is egyszer, de nem vette fel a telefont, megpróbáltam anyámat hívni, de kisipolt. Szerdán és csütörtökön már nem is hívtam, úgy voltam vele, hogy ha haragszik, akkor haragszik, most biztos nem fogok hazakéreszkedni a munkahelyemről, mert anyám kitalálta szokás szerint, hogy beteg, és ha annyira kellett volna a pénz nekik, akkor mondta volna a telefonba, hogy utaljam át nekik, de csak rám vágta a telefont. Majd pénteken délután felhívott és beleordibált a telefonba, hogy meghalt anyám, örülhetek, és hogy én vagyok a gyilkosa, pedig ott se voltam, és ha el merek menni a temetésére, akkor leszúr. Mert ezt is így kell közölni, hogy meghalt egy édesanya. Ordibálva és vádaskodva meg fenyegetőzve kell közölni, na mindegy.

Nem akarok vádaskodni, nem szeretnék az ő szintjére lesüllyedni, de ha már bűnbakot keresünk a halálában, akkor az ő. Ha tudta, hogy beteg, akkor miért nem vitte orvoshoz? Miért nem hívta fel az orvosát? Miért nem ment be vele a kórházba? Nem én vagyok a hibás, hogy 480 km-ről nem reagáltam kellőképpen arra, hogy beteg, amikor 20x eljátszották ezt velem, pedig csak a pénzem kellett nekik. Legkésőbb már pénteken tudta, hogy beteg és rosszul van. 1 héten keresztül nem vitte kórházba, se sehova se, az ügyeletet se hívta rá, még az orvosával se konzultált. Ha kettőnk közül valaki hibás, az ő.

A temetésre elmentem, és úgy bánt velem mindenki, mint egy tényleges gyilkossal, mert a húgom felhívta az egész rokonságot, és telebeszélte mindenkinek a fejét azzal, hogy én vagyok anyám gyilkosa, és anyám abba halt bele, hogy nem mentem haza és nagyon hiányoztam neki, ami abszurd, mivel halála előtt 2 hónappal találkoztunk. Nálunk az a szokás, hogy a temetés végén a közeli hozzátartozókhoz odamennek a távoli hozzátartozók, na engem, a férjemet és a gyermekeimet mindenki szépen kikerült, és úgy néztek ránk, mint a véresingre. Megvetően, lenézően, undorodva, utálkozva.

Nem sajnáltatni akarom magam, nem ez a célom, de ott van az, hogy meghalt az édesanyám, és akkor még az egész rokonság gyűlöl, a fiamat mandulatályoggal műtötték.

Nem tudok aludni emiatt, és olyan váratlanul is ért anyám halála, és nem néztem volna ki a rokonságból azt, hogy ilyet megcsinálnak velem. Ezen stresszelem magam anyám temetése óta, mit tegyek?