Van itt olyan, aki kenytelen volt elvagni a kapcsolatot a csaladjaval?

Attól, hogy valaki a rokonom, nem jelenti azt, hogy neki joga van bàrmit megtenni velem. Volt annyi ömbizalmam, hogy megszakítottam a kapcsolatot, mert meg akartam védeni magam. Màs lehetőség nem volt, mert a màsik féllel abszolút nem lehetett beszélni, csak a sajàt siràmait tudta hajtani, arra meg egyàltalàn nem volt kívàncsi, hogy mi a màsik àllàspontja.

Több esélye is volt, sokat eljàtszott. Egyszer pedig minden pohàr betelik. Nem lehet és nem is szabad mindent megbocsàtani, elnézni, hogy eltapossanak.

Én elvágtam minden kapcsolatot az anyai és az apai ági rokonaimmal.

A családom nagyrésze konzervatív, sok esetben korlátolt. Csak panaszkodni tudnak és depressziózni, meg a halálról beszélni. Nekem semmi szükségem nincs arra, hogy ott üljek a cigifüstben, és azt hallgassam, hogy hogyan ölnék meg magukat legszívesebben. Meg amikor elbúcsúzunk, mindegyik jön a hülye szövegeivel, hogy "Jól nézzél meg, mert most látsz utoljára. Öngyilkos leszek.". És úgy tesznek mintha ez full természetes lenne, hogy elbúcsúznak egymástól így a családtagok. Ráadásul mindenki csak pofázik erről, úgyse teszik meg. De ha úgy se teszik meg,akkor nem értem, miért mondják. Egyik nagynéném takarítónő egy iskolába, és úgy csinál, mintha valami városi polgármester lenne, vagy tudós, és nem is tudom milyen szintű feladatokat kellene neki ellátni. Holott csak takarítania kell. Ennyi a dolga. Ráadásul piedesztálra emeli saját magát, mert egy gyerekkel egyedül van, mert nincs apja. Hát pedig van apja, csak nem foglalkozik a gyerekével az apja. Nekem meg már tényleg nincs apám. Nagyanyám meg olyan, hogy mindig mindent kiszépít a saját maga javára undorító módon. Előadja, hogy ő mennyire szerette a gyerekeit, meg minden, aztán a stresszt leverte a gyerekein. Meg előadja, hogy ő minden gyermekét és unokáját egyenlően szereti és sohol semmi.

Bennem akkor jött el az a pont, hogy megszakítom mindenkivel a kapcsolatot, amikor a kisöcsém megkérdezte nagyanyámtól, hogy miért van az, hogy Zsanikát jobban szereti, engem, őt és a többi unokatesónkat sose keresi fel. Erre az volt nagyanyám válasza, hogy: "Tudod drága kisunokám ez azért van, mert Zsanikának nincsen apja." Mondtam neki, hogy "De van apja, csak nem foglalkozik vele. Nekünk meg már tényleg nincs apánk, mert meghalt." Ezek után kizavart a házból, hogy mit képzelek magamról.

Apai ágon lévő rokonaimmal azért nem tartom a kapcsolatot, mert folyamatosan beszólt a nagybátyám nekem azért, mert a barátom roma. Az a nagybátyám szólt be, akinek a felesége hivatásos k.. volt, és egy kis drogért bárkit lepippantott. Ennyit erről.

Részemről ők tagadtak ki 3 évvel,mert én nem mertem megtenni ezt a lépést. De előtte "gondoskodtak" róla,hogy tönkre tegyenek,felvetettek velem hitelt,amit persze csak feléltek és utána még az utcán se vettek észre. Hát fasza 10 évem volt emiatt.

Viszont ennek ellenére a kitagadásom úgy éltem meg,mintha életemben először vettem volna levegőt és tudod mi van,minden nehézség ellenére,azóta,hogy nincsenek a közelemben és mindent akadályoztak,amibe bele akartam fogni MINDEN AMIBE BELEKEZDEK SIKERÜL 48 éves nő vagyok egyébként.

Ha a rokonod nem semmibe vesz vagy rosszabb, nem kell kapcsolatot tartanod.

A rokonaid nem feltétlen a barátaid is.

Az életedben pedig legyenek inkább csak barátok