Menjek vagy ne?

A sztori a következő: ma az autónkat ott hagytuk rokonunknal (holnap mennek bútort venni, és csak a miénkben fér el), de ezzel semmi gond nem is volt, szívesen segítünk.

Ez a bizonyos rokon 50km-re lakik tőlünk. Neki egy nagyon régi autója van (még szervó kormány sincs benne stb.), szóval elég fapados.

Eszünkbe sem jutott, hogy ez baj lehet, nem vagyunk olyanok, pár éve még mi is örültünk volna ennek is.

De amikor jöttünk haza (elhoztuk az unokatestveremeket is), rohadt kátyús úton jöttünk haza és a sok razkodastol, meg melegtől (fel pillanat alatt úgy felmelegedett az autó H majd meghaltam) olyan hányingerem lett, H meg kellett állni levegozni (itthon utána hánytam is).

És most én vagyok az, aki az úri kényelmében már nem tudja, hogy mit talaljon ki (unokatesom szerint), és előbb írt ránk rokonom, hogy hallja, gond volt hogy kolcsonkertek az autót,és hogy ezt miért nem mondtam előre. És emlékezzünk vissza, hogy ők is mennyit segítettek anno (igaza is van egyébként).

Hozzáteszem, amikor hányingerem volt sem szidtam az autót, az unokatesom a kis kavaros, akinek persze előbb meg is mondtam a véleményem.

Na és akkor a sztori tovább... Holnap lenne egy családi osszejovetel (a férjem családjával), viszont ők meg 75km-re laknak. És ezzel az autóval mennénk, de nem merek nekiindulni az útnak, nem akarok megint hányni.

De ha nem megyek, akkor tényleg én leszek a kis úri , aki már nem hajlandó lentebb adni.

Ti mit csináltatok? Valószínűleg megeroszakolom magam, és neki indulunk ezzel a kocsival.. sajnos az ilyen hányinger csillapitok sosem segítettek (gyerekkorom óta gyenge a gyomrom) úgyh ez nem opció..