A helyemben itthon maradnátok a családi házban vagy bátrak lennétek és elköltöznétek a távoli nagyszülők házába? Bővebben lent.

Fuuuu nem tudom mit csinálnék, ez nagyon nehéz. Egyedül az ismeretlenben egy újszülöttel, semmi segítséggel meg fogsz bolondulni. Lehet először megpróbálnám otthon és ha nagyon nem bírnám, akkor költöznék. Az apjára nem számíthatsz egyáltalán? Valami segítségre mindenképp szükséged lenne...

Önállóság! Ott is lesz védőnő, aki abban segít, amiben kell, nem irányít, nem beleszól.

El tudnád tartani magad és a kicsit egyedül távol anyukádtól?

Minél előbb költözöl, annál hamarabb megismered az ottaniakat.

Szerintem azt is vedd figyelembe, hogy a picinek sem jó, ha olyan környezetben nő fel, ahol mindennapi a civakodás, a veszekedés és mindenki stresszes

Menj. Én egyéb okok miatt voltam olyan hülye, hogy az elején anyámhoz költöztem. Borzasztó volt. A legrosszabb az egészben az volt, hogy belém beszélte, hogy nélküle nem boldogulnék én meg elhittem. Váratlan esemény miatt el kellett utaznia két hétre. Boldogultam. Sőt, sokkal jobban boldogultam. Akkor kalap-kabát, hazaköltöztem a saját lakásomba és azóta is tökéletesen boldogulok. Igaz, hogy jó a segítség, de nem mindegy kitől és milyen áron. Ha már most ilyen kapcsolatotok ez nem fog javulni, sőt! Hidd el, van mikor még egyedül is könnyebb, mert nem stresszel, nehezíti a dolgod, nem fog keresztbe tenni annak, ha valamit valahogy akarsz csinálni stb. Egy faluban amúgy sokan hátrányként említik, de sokkal jobban figyelnek az emberek egymásra, könnyebb kapcsolatot is kialakítani velük. Lehet nincs annyi hely, ahova hurcolhatod a gyereket, de akkor se kell beszűkölnöd otthon, mert jobban megismerheted a körülötted élőket, ott még jobban az van, hogy köszönnek, beszélnek az emberek, nem az, hogy azt se tudják a szomszéd neve mi. Nekem pl. védőnővel van tapasztalatom városban és faluban, hát a faluban sokkal kevesebben jutnak egy védőnőre, olyan jól ránk tudta szánni az időt, ez nekem is jobb volt, meg a gyereknek is, akármi nyűgöm volt ráért beszélni róla, mindig ráért válaszolni, mindig azonnal tudta kik vagyunk, mindenre emlékezett stb. A neten meg bármit meg tudsz rendelni, ha ott nem lehet kapni. Még jobb is, mint kis gyerekkel mászkálni. Sokáig a gyereknek programnak is bőven elég, amit egy faluban és környékén lát.

7-es vagyok, amúgy egyidősek vagyunk, vagy hát nekem két éves már a gyerek, 30 voltam mikor született és anyám is ilyen. Mindenbe beleszól, irányít, veszekedik, kritizál, még ő sértődik, ha nem azt csinálom, ami felé ő akar irányítani. A gyereknél is MINDENNEL ez volt, hogy ő jobban tudja, amit én akarok az baromság, hülyeség, na ne találjam már ki. Persze, ha ő olvasta véletlen ugyanazt, akkor az jó volt, kivéve, ha én mondtam. Ha erre rámutattam azért is még ő rikácsolt. Sajnos az ott töltött idő alatt ez csak erősödött, mert egészen beleélte magát abba a felállásba, hogy ő a főnök és mindent jobban tud, teljesen azt hitte, hogy majd gyerekként kezelhet és többször azért is szólnom kellett, hogy már elnézést, de a gyerek az én gyerekem, nem az övé és ne csináljon már úgy, mintha csak ő tudná mi az igénye a gyereknek, vagy csak ő akar neki jót. Ezen kívül a konfliktus volt abból is, ha nekem pofám volt pl. szoptatás közben elaludni, merthogy akkor lusta szar voltam, aki nem csinált semmit stb. Lehet, hogy egyedül nehezebb pl. megfőzni meg megcsinálni a gyerek mellett a dolgokat is, DE ezt előbb-utóbb úgy is ki kell alakítani, legalább ha nincs mindig ott valaki, akkor nem csúszol bele abba, hogy ráhagyatkozol egyedül meg nem tudnál mit csinálni hirtelen. Illetve a saját ritmusodba csinálod és nicns az, hogy valaki stresszel, kötekszik, hogy félbehagytad. Igen, lesz olyan, hogy félbe fogod hagyni, olyan is, hogy másnap folytatod csak, de szépen végigérsz majd mindenen, de közben nem lesz ott a hajcsár mögötted, hogy idegesítsen.