Ha csak a családomban nem érzem jól magam akkor nem velem van a baj?

Ennyiből tényleg nehéz megállapítani, jól írták előttem.

Én csak annyit tudok, hogy van olyan családtagom, aki pl. munkahelyen, vagy barátai között maga a megtestesült segítőkészség, ugrik, ha segíteni kell valakinek (főleg számítógép, informatika téma, de lehet más is, kocsival elvinni, ilyenek). Ő a derű, a jófejség mintapéldája (pasi amúgy, harmincas, egyedülálló).

Otthon, a közvetlen családjának viszont csak a bunkóság, elutasítás, felgmaság jut részéről. Ismerem őket, udvarias, normális emberek (a családja), ha kérnek tőle valamit, nem követelőznek, szépen kérik, de nekik a srác másik oldala "jut" mindig, az enervált, akinek tele van a töke az élettel, ha segít is, érezteti, hogy neki ez mekkora fáradság, stb.

Na mármost, nyilvánvaló, hogy a barátai, kollegái is jófejek és rendesek vele, hiszen a jót kapják tőle. A családtagjai pedig nem ugrálnak nagyon a kedvére, mert ők viszont a negatívat kapják.

Kérdező, NEM azt mondom, hogy nálatok is ez van, de pl. ilyen jelenség is van.

Hát nem tudjuk innen megmondani, de nálunk is az van mint amit hármas ír.

Gyerekem koleszban főz/takarít jól kijön mindenkivel.

Itthon megkérem, hogy a SAJÁT szemetét vigye ki(ne nekem kelljen a taknyos zsepiket összeszedni, penészes tányérokra bukkanni a szobájában stb. ), akkor megy, a duzzogás, cicaharc meg a "csakazértsemertnekemsenkinemondjamegmitcsináljak" hozzáállás.

Persze hogy a viszonyunk is feszültebb ilyenkor mint a szobatársaival. Arra már meg se merem kérni, hogy nekem segítsen valamiben 17 évesen, pl krumplit pucolni az ebédhez, mert akkor én vagyok a kizsákmányoló szülő.

Nem lehet, hogy nálatok is ilyesmi van?

Azt semmiképp sem mondanám, hogy veled van a baj... inkább csak valószínűleg a családodhoz való hozzáállásoddal.

Nyilván a barátaival mindenki másképp viselkedik és nem is kerül olyan helyzetekbe, mint ami az egy háztartásban élők között mindennapos.

Ahogyan te is leírta "eldurran az agyad"... ezzel gondolom arra utalsz, hogy veszekedni szoktatok, ebből arra lehet következtetni, hogy a barátaiddal sokkal türelmesebb, toleránsabb vagy.

Szerintem próbáld meg végig gondolni, hogy min tudnál változtatni, amikor otthon vagy, de mégsem kerül túl nagy erőfeszítésbe és nem hazudtolod meg magad.

Más részről viszont szerintem az is természetes, hogy eljön az idő amikor koliban, barátoknál jobban érzed magad mint otthon. Lehetséges, hogy amikor otthon vagy akkor azt érzed, hogy korlátoznak, ezért feszültebb vagy... tudod, hogy nem 100%-ban azt csinálod, amit akarsz.