Nem szeretnek a szüleim.19 éves lány vagyok és nem értik meg, hogy felnőttem. Decemberben megyek ki külföldre dolgozni. Hiányozni fogok nekik? Rájönnek akkor, hogy elrontották a dolgokat?

Tudod, ha fiatalabb lennél, azt mondanám rosszul látod, beképzeled, biztos nagyon szeretnek, de mivel 19 éves vagy, több eszed, tapasztalatod van, reálisabban látod a dolgokat.

Nem mondom, hogy nem szeretnek, mert biztos, csak nem úgy, ahogy Te ezt elvárnád. Mielőtt elmész, mondd el nekik őszintén, hogy mit érzel és, hogy mennyire rosszul esik neked, ahogy veled viselkednek. Aztán írhatsz kintről is pár elgondolkodtató levelet nekik. Talán az őszinteség és a távolság helyrerázza Őket!

szió

en egesz eletemben azt hallgattam anyamtol, hogy miert nem fojtott meg a gyerekagyban, meg miert hozott haza a korhazból

most kozeledik a hetvenhez, nincs senkije, en boldogan élek a családommal (ferjemmel + most varunk pici babát), és nagyon rossz érzés nekem, hogy most nagyon "teper", és vágni lehet, hogy mennyire fél a magánytól (pedig van batyam, akit istenit, meg o is szereti, csak hat neki is van csaladja, es a batyam gyerekei nem nagyon szeretik)

tobb mint valoszinu, hogy kesobb fognak rajonni, de akkor mar nagyon nehéz lesz, és az érzelmeket, a megbantottsagot nem lehet mindig befolyásolni, hiaba jonnek ra, hogy mekkorát hibáztak.

Addigra regenerálódsz érzelmileg, valoszinuleg nemcsak hogy szukseged nem lesz rajuk, hanem egyszeruen elmulik sok dolog.

de mindezek ellenére te probálj meg mindent, és csak azutan mondj le roluk, ha mindent megtettel. akkor nem zsarolhatnak erzelmileg, nem jatszhatnak arra, hogy normalis, kedves, erzekeny lany vagy.

sok szerencsét kívánok angliához.

Mi lesz igy a fosuliddal, otthagyod?

A tesod nagyon szegyellje magat, szerintem vedd levegonek, ha ilyen rondan viselkedik veled. Gondolom, ha kijossz Angliaba, majd elvarja, hogy talan ot is kiszerezd kesobb, es hogy mindig ajandekokkal lepd majd meg. Nem szep dolog a szuleid reszerol, hogy kulonbseget tesznek koztetek, ezt soha nem tudom megerteni, hogyan lehet.

Ugyes vagy, amiert kijossz Angliaba, igy egyedul elintezted, jot fog tenni a nyugalom, majd meglatod. Jarj nyelviskolaba, es tanulj, kint is mehetsz egyetemre, es akkor majd itt megalapozod a jovodet, nem kell, hogy visszamenjel Magyarorszagra.

Remelem az angliai csalad szeret majd teged, ha nem, akkor majd keress masikat, minden jot neked, szia

Szia!

Velem is hasonló a helyzet. Szintén 19 vagyok, apám részeges mindig ordít, tör-zúz, megver. De nekem sajnos még maradnom kell :(

Amilyen gyorsan csak tudsz menj el, lépj le! Nem fognak megváltozni, ha ilyen hülyeségekért ezt csinálják. Nem érdemelnek meg. Hidd el, tudom ugyanezt élem át én is.

Valahol mélyen szeretnek, de nem látják be hogy elrontották. Szüleim szerint is én vagyok a hibás 110%ig!!!! Őrület!

Menj el és ne foglalkozz velük, éld a saját életedet! Ne hagyd, hogy tönkretegyenek és ne legyen belőled miattuk senki. Sok sikert Angliához. Én sajnos nem találok munkát :(( Örülök, hogy neked sikerült, minden jót! És hidd el, azért hiányozni fogsz nekik, akkor is ha esetleg letagadják. Én sem hittem soha, hogy anyámék kicsit is szeretnek, de egyszer csináltam egy hatalmas dolgot, hogy leteszteljem őket. Sírva keresett mindkettő. Annyira meglepődtem köpni-nyelni nem tudtam 15 percig akartam nekik szólni, hogy nyugodjanak meg itt vagyok, de nem bírtam megszólalni.... Durva volt azért :P

Sok sikert mégegyszer, szia.

Hasonló a helyzet nálunk is, megspékelve azzal, hogy egymással is folyton veszekednek, és mindig "válni akarnak" (csak egyszer lépnék meg...), és amikor épp nincs más, hát engem cseszegetnek. Én nem hagytam félbe a fősulit, de azon vagyok, hogy minél hamarabb el tudjak költözni. Anyu már valamennyire észhez tért, ő időnként bocsánatot kér, ha tudja, hogy nem okkal cseszegetett, apámmal lehetetlen beszélni, ő sose fogja beismerni, hogy nem normális, ahogy viselkedik. De ha megszabadulok tőle, utánam ne jöjjön, én nem fogom keresni.

Remélem, javul nálad a helyzet valamennyire, én se vagyok sokkal idősebb, mint te, hát, nem tudom, egyre több ilyen van a világban, nem tudom, kísértetiesen hasonló esetek, valami baj van, amit észre kéne venni, és vszleg a mi generációnk feladata lesz megoldani. Egy biztos, elődeink rossz szokásait, tetteit, tulajdonságait semmi esetre se szabad tovább vinnünk, és tudatosan kell erre törekednünk. Hajrá, neked is!

Szia! Őszintén sajnálom, hogy nélkülöznöd kell a szerető szülői törődést! Nagyon jól teszed, hogy elmész, és ahogy itt írta valaki: maradj is kint, tanulj, műveld magad, és hagyd gyógyulni a sebeidet. Biztosan találsz kint is barátokat, és olyat, aki szeret, önállósodsz majd, és minden könnyebb lesz.

Megjósolhatatlan, hogy a szüleid ehhez hogyan fognak viszonyulni, ezzel még ráérsz foglalkozni. Menj, és próbálj meg boldog lenni. Vigyázz magadra!