Normalis, hogy lelkiismeret furdalásom van, hogy abbahagyom a sulit? Ti voltatok már ilyen helyzetbe?( részletek lenn)

A kicsi gyerekkel kell foglalkozni nem a tanulással mondattal nem értek egyet, ilyenkor lehet csak igazán tanulni, nagyon jó időszak, hogy az anyák tanuljanak valami mást, én ebben a 3 évben csináltam meg a 2. diplomámat (az elsőt nem szerettem, így gyerek után tudok mást csinálni). Az apa is mondjon fel mert a gyerekkel kell foglalkozni nem a munkával? A boltban meg majd fizet helyettünk más.

Kedves kérdező, ha úgy érzed, hogy nem bírod, az teljesen oke. Szerintem aki felsőoktatásban tanul azon minimum egyszer átfutott már ez az érzés. Passzíváltass, 2-t lehet, aztán majd útközben eldöntöd. Így legalább nem égeted fel magad mögött az utat, ha akarsz vissza is mehetsz.Sportolj, alakitgasd a házat, aztán majd meglátod, hogy megbántade vagy tényleg ott hagynád.

Megértem hogy tépelődsz rajta, és tudom milyen kudarc feladni valamit egy olyannak, aki mindent véghezvisz, és nem ad fel semmit. Ez teljesen rendben van, és jó is hogy így gondolkodsz.

Viszont. Több érv szól amellett hogy otthagyd, mint ha tovább folytatnád.

Egyrészt a felsoroltak miatt, meg amiatt, hogy még "csak" az elején vagy.

A most eltöltött idő a gyerekeiddel, az pótolhatalan. És amit tanulással töltesz, tőlük veszed el az értékes időt.

Megértem az érzésedet, én hagynám a sulit, és amint ezt eldöntöm, magam mögött hagyom, rengeteg más értékes feladatnak nézek elébe.

Tanulni sosem késő, évek múlva visszajön a gondolat, amikor időben is belefér. Gyerek viszont most van, és most jön.

???

jön a második baba is, ... közben szeretnek többet sportolni is.