Meghalt apum és nagyon hiányzik.(?)

Légyszi írjatok valami megnyugtatót, vagy valamit, ami esetleg kicsit felvidít.

Apukámról a következőket kell tudni: kicsit több mint 1 hónapja hunyt el, 63 évesen. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, annak ellenére is, hogy már 3.5 éve nem éltem otthon. Még így is szinte napi kapcsolatban voltunk, egy héten kb 6x írtunk egymásnak, 2-3 naponta meg felhívtam. Nagyon szerettem vele beszélgetni, ugyanis egy jólelkű, vicces, szerető apuka volt. Mindenről tudtunk, ami a másikkal történt, pl azt is, hogy aznap mit főztem, általában képet is küldtem róla, vagy ha rendeltem magamnak egy pólót, esetleg egy fali díszt a lakásba, rögtön lefotóztam neki, hogy lássa. Annyira pozitív személyiség volt, mindenre azt mondta, hogy nagyon szép, nagyon jó, ami velem kapcsolatos volt. Ő is mindig írt nekem, ilyeneket, hogy éppen mit csinál, mi a terve a napra, ha dolgozott még akkor is, tényleg állandóan beszéltünk, nem volt olyan, hogy ne tudtunk volna a másikról. Nagyon hiányzik nekem, elmondhatatlanul, ő volt az az ember akit a világon a legjobban szerettem és szeretni is fogok. Én még csak 23 éves vagyok, késői gyerek voltam, ezért sajnos nem adatott meg sok időnk. Nagyon szomorú vagyok, mindig ha látom, hogy valaki írt Messengeren, elszorul a szívem és azt gondolom, bárcsak apa lenne. Pedig tudom, hogy erre már nem lesz többé lehetősége, és ez teljesen felemészt. Nem gondolom, hogy bármikor is jobban leszek, nélküle nem bírom. Nagyon hiányzik és nagyon szeretem őt. Nála jobb apukát kívánni se tudtam volna, minden szempontból tökéletes volt.