Ki az akinek eléggé zűrös volt a fiatalsága, de mára már teljesen megváltozott? Mikor következett be a változás és minek a hatására?

Szia!

Nekem 17-21 éves koromig tartott a zűrös korszak. Állandóan füstös helyeken lógtam, drogosokkal barátkoztam, én magam is állandóan füveztem, de keményebb dolgokat is kipróbáltam a többiek hatására. Tetoválást csináltattam, leittam magam folyton. Egyéjszakás kalandjaim ugyan nem voltak, de jártam egy lánnyal lány létemre, mert azt hittem, ez az én utam (mára már ez változott és bár akkor szerelmes voltam, végül fiúk mellett kötöttem ki, ő maradt leszbikus). Visszagondolva egy undorító ember lehettem és csak annak örülök, hogy nem feküdtem össze mindenkivel, így legalább az a fajta erkölcsöm megmaradt. Nem volt rossz életem, de mégis mindig boldogtalan voltam, így maradt a züllés. 3 éve már nem nyúlok fűhöz, nem dohányzom, normális barátaim vannak. Nem mondom, hogy h visszapörgetném az időt, megváltoztatnám a dolgokat, mert a sok hülyeség ellenére úgy gondolom, hogy ez erősebbé, céltudatossá tett mostanra. Mondhatjuk, kiéltem magam és 40 évesen nem fogok úgy visszagondolni az addigi életemre, hogy kimaradtak az őrült dolgok. Ennek ellenére szégyenlem magam, hülye voltam, hogy ennyire túllőttem a célon. A hátránya az, még ha meg is változol, hogy egy idő után nem mersz majd kimenni az utcára, mert hiába élsz nagyvárosban, attól félsz, hogy pl. a villamoson, metrón összefutsz egy ismerőssel, aki az akkori éneddel találkozott. Még ha ez nem is valószínű, folyton benned van a félelem és paranoiássá is válhatsz. Én a Te helyedben elköltöznék a faluból egy másik városba, hogy szakítsak a múltammal és az emberek lesújtó pillantásaitól is megóvjam magam. Nem tudom, hogy neked ez mennyire lehetséges, de kisebb közösségben megvan az esélye, hogy ha ottmaradsz, még anyuka korodban is felemlegetik a múltat.

24L

Nálam volt drog is, meg felfüggesztett is sajnos.

Egy elvonó, egy új párkapcsolat és szüleim halála (fél éven belül) rádöbbentett, hogy beledöglök ebbe az önpusztító életbe.

Most jól vagyok, de -hogy őszinte legyek- néha hiányzik egy kis kicsapongás.

nekem az ugyanilyesmi múltamban volt drog is meg prostitúció és bűncselekmények is és pedáns családból származom...ennyit a háttérről is először

engem a mai napig (ennek 10 éve)vannak, akik lenéznek

az első komoly kapcsolatom úgy indult, hogy a srác kihasznált és ahogy megismert, hogy milyen rendes is vagyok most belül és igazából, úgy megszeretett

és most eddig az utolsó barátom is(aki most van)már ismert hírből!!!

és ő sem bízott bennem az elején.

szóval mindenre megvan az esélyed, mert aki megismer, az megszeret, ha most jó vagy. csak neked kell engedni közel őket magadhoz. ne félj

van egy mondás:

"ha kitárod a szíved, belefér az egész világ"

Hát ha én most itt elkezdeném mesélni a kamaszkoromat, akkor egy páran igencsak elkezdenének szörnyülködni. Kezdjük azzal, hogy a középsulit magasról letojtam, miert elsőre sikerült egy olyan gimit választanom, ami túl konzervatív volt nekem, ahol már azért osztályfőnökit kaptam, mert lakkos volt a körmöm, vagy ilyesmik. Átmentem szakközépbe, na akkor kezdtem úgy igazán durván kinézni :) Sokszínű taraj, piercing, extravagáns öltözködés, stb. Mondjuk ez szerintem jó volt, ahogy volt, én nem bántam meg kicsit sem :) Közben lett egy barátom, aki sokkal idősebb volt nálam, több, mint tíz év volt közöttünk. Különben róla rosszat nem mondhatok, a mai napig egy áldott jószívű embernek tartom, kedves meg minden, és nem a korkülönbség miatt mentünk szét, csak hát... a jómodor nem az erőssége. Amúgy elég sokáig együtt voltunk, majdnem három évig. A saját magam szemében inkább akkor kezdtem botrányosan viselkedni, amikor szakítottunk, akkor már nem csak a kinézetem volt polgárpukkasztó. Akkor voltam 18 éves, de a sulit nem fejeztem be, mint ahogy mondtam, tojtam rá addig is, nem érdekelt, ki mit mond, így nem is lett se érettségim, se szakmám. Amikor már nem jártam suliba, az kb. úgy nézett ki, hogy otthon heverésztem, főzőcskéztem délutánig, aztán dálutántól éjjelig kocsmában voltunk, vagy valahol mászkáltunk, hétvégén meg koncertek. Néha felmentem Pestre a pasimhoz (aki akkor volt a pasim, pár hónapig), és ott szórakoztunk, de sokszor nem is lehetett nála aludni, olyankor kint aludtunk a Margit szigeten. Na mondjuk őt hamar kidobtam, mert elég durván drogozott, és az már nekem is sok volt, de főleg azért, mert úgy gondolta, hogy ő egy magasabb rendű életformát képvisel ezzel. Amikor már meguntam, hogy mindig a szüleimtől kell pénzt kunyerálni, akkor fogtam magam, elköltöztem, kerestem munkát, kb. folytattam ugyan ezt tovább, csak akkor már munka mellett minden nap buli volt. Nem is annyira a buli volt a gond, hanem inkább ez a nagy céltalanság. Mondjuk azért kicsit nosztalgikusan gondolok vissza ezekre az időkre, ez idő alatt is szereztem pár igazi barátot, és hogy, hogy nem, ők is kinőtték ezt a lázadó korszakukat, és bár ma is elmegyünk egy-egy jobb koncertre, nem az a lényeg, hogy minél jobban berúgjunk, vagy hogy minél több pasival lehessen kavarni.

Én igazából akkor változtam meg, amikor megszületett a kisfiam. Nem is akkor, amikor terhes lettem (persze akkor már nem jártam bulizni), mert akkor még ugyan úgy csavarogtam egész nap (20 éves voltam akkor), meg nyomattam ezt a bakancsos témát meg hasonlók, elég vicces kismama lehettem :D De amikor megszületett, már valahogy igényem sem volt arra, hogy hupilila hajam legyen, meg 10 piercingem, meg bakancsom meg hasonlók.

Közben elvégeztem a gimnáziumot levelezőn, most meg egyetemre járok, szociális munkás leszek :)

Na de nem tudom megmondani, hogy ha nem lenne gyerekem, akkor is ilyen lennék-e most, hiszen akikkel régen együtt lógtam, már azok is szinte mind teljesen hétköznapi életet élnek, a kinézetük is egészen hétkönapi, vagy csinos, pedig a többségnek nincs még gyereke.

Én 9.-ben voltam teljesen meghülyülve. :)

Bulik, pia, cigi, drog, egy éjszakás kapcsolatok, mértéktelen lógás, és ebből következő kicsapás, évismétlés mindössze egy év leforgása alatt. Aztán összejöttem egy sráccal, akivel 4 évig jártam, ez idő alatt volt lehetőségem lenyugodni. Befejeztem a sulit, elvégeztem egy tanfolyamot, a jegyeim se voltak rosszak. Egy ideig engem is megszóltak a faluban, de hidd el majd lesz más akiről pletykáljanak, idővel elfelejtenek. Én se vagyok büszke a múltamra, de a legjobban a szüleimet sajnáltam, amiatt amit éreztek, elszenvedtek miattam. A kapcsolatomnak ugyan vége lett, ami szörnyen megviselt, de én nem zuhantam vissza a régi életembe, folytattam az utam tovább, mentem a céljaim felé. A múltam viszont sosem titkoltam a férfiak előtt, elmondtam, mielőtt más megtette volna, de sose volt ebből problémám. 20 éves voltam amikor dolgozni kezdtem egy cégnél, (ahol azt csinálom amit szeretek) és megismerkedtem egy férfivel, aminek immár 4 éve. Hidd el nekem nem fog örökké kísérteni a múltad, feledésbe fog veszni, és csak a jelen, és a jövő számít majd.

24L/feleség/hamarosan anyuka :)