Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mennyire általános a segítés...

Mennyire általános a segítés egymásnak családon belül?

Figyelt kérdés

Ma már annyira kezd elterjedni, hogy magadnak szültél oldd meg, ha beteg idős vagy oldd meg menj otthonba…

Én vagyok ufó mert én másképp gondolom??


2021. aug. 27. 07:38
1 2 3
 11/24 anonim ***** válasza:
98%

#8 vagyok. Mi kívülről egy átlagos családnak látszottunk. Csak éppen anyám szó nélkül hagyta, hogy a mostohaapám verjen, és amikor elmondtam később neki, hogy egyebet is csinált velem a háta mögött, még engem nevezett hazugnak. Folyamatosan lelki terrorban tartottak, érzelmileg zsaroltak, majd elmenekültem otthonról. Kívülről az látszik, hogy én vagyok a hálátlan gyerek, aki leszrja a szüleit és nem segít rajtuk, pedig az az aranyember mennyit tett a családért azzal, hogy apám helyett apám lett...

Lehet dobálni a köveket, megszoktam. Mindenki azt hiszi a szülőfalumban, hogy városi pitcha lettem aki lenézi szegény szüleit és derogál neki hazalátogatni.

És így születnek a fenti kérdések is. Senki sem lát a dolgok mögé, csak feltételeznek ezt-azt, és ítélkeznek, egyik pártján állnak anélkül, hogy ismernék a másik oldalt...

2021. aug. 27. 09:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/24 anonim ***** válasza:
69%

Mivel nekem 18 évesen felszámolták, hogy mennyit költöttek rám, kaja, ruha, iskola (sosem éltünk nagylábon), és aztán azt mondták, hogy oldjam meg az életem, így én nem érzem, hogy ne gondolkodhatnék idősek otthonán, ha eljön az idő.

Gyerekem nem lesz, de sose terhelnék mást vele amúgy sem.

Szóval nálunk pl.nincs összetartás és gondoskodás. A szüleim úgy tervezik az életüket, hogy minden fillért elraktak, ha be kell menniük otthonba, tudják fizetni, pl.ezért sem akartak segíteni se egyetemben se semmiben. Nekem ez így megfelel, tesóm pl.vergődik emiatt, neki jól jött volna a segítség (nem csak anyagilag), nekem nem.

Persze emiatt a kötődés sem olyan, inkább kötelességből hívom őket.

2021. aug. 27. 09:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/24 anonim ***** válasza:
100%
Nálunk jó a családi viszony, Így a segítség sem kérdés, de nem kötelező. pl ha nagymama tud vigyázni egy két órára a gyerekekre akkor örülünk, de ha nem akkor megoldjuk máshogy és nincs sértődés. Aktív korú, megvan a maga élete, de vissza felé is ugyan így működik. Én azt vettem észre, hogy inkább itt sokaknál a kommunikáció hiánya a gond, és hogy nincsennek tekintettel a másikra. Múltkor is volt egy olyan kérdés, hogy valaki megsértődött a tesójára mert az éjszakás műszak után nem vigyázott a gyerekére, hogy ő elmehessen kicsit kávézni meg kikapcsolódni.. .teljesen nonszensz.
2021. aug. 27. 09:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/24 anonim ***** válasza:
47%
Mi ezeket nem segítségnek gondoljuk és éljük meg, hanem ez is életünk természetes része.
2021. aug. 27. 09:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/24 anonim ***** válasza:
97%
11-es: Nálunk kifelé egy jómódú "család" látszódott, egyedülálló apa aki egyedül neveli a gyerekét. A színfalak mögött állandó érzelmi bántalmazás, elhanyagolás. "Minek születtél meg" és társai, csak azért mert anyám meghalt, és apám nem akart. Iszonyatos volt. Felnőttként legszívesebben elüldözte volna a barátaimat, féltékeny volt rájuk. Amikor az egyiktől hazaköltöztem szakítás után, rám kiabálta hogy minden szenvedést megérdemlek, mert itt hagytam. Iszik, ha nem mentem le neki piát venni, azzal fenyegetett hogy a kést belém szúrja. Egyszer nagyon rosszul lettem, pszichiáterhez kerültem. Bipoláris depressziót diagnosztizált, a kiváltó oka apám volt és a fantasztikus "nevelése". Rühellem, ha lerobban megy elfekvőbe vagy a temetőbe, választhat. Ki gondoskodna szívesen egy ilyen emberről? 7-es voltam.
2021. aug. 27. 09:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/24 anonim ***** válasza:
80%

Normális körülmények között ez természetes. Ettől család a család.


#3 "Csak mikor már a másik ember életét lehetetleníti el a probléma, akkor szoktunk más megoldást keresni."

#7 "Nem várható el, hogy valaki feladja a munkáját, az életét"

Nyilván. Az is segítség, ha segítesz neki biztosítani a számára megfelelő ellátást. Csak az a baj, hogy sokan nem azért küldik otthonba az idős hozzátartozójukat, hogy ott szakszerű, napi 24 órás ellátást biztosítsanak neki, hanem mert miután már pénzt nem hoz haza, "feleslegesség válik". Bár... az én fogalmaim szerint ez távol áll a családtól...


#7 "köszönet az nincs, mert aki öreg és ilyen ápolásra szorul, az roppant önző és elviselhetetlen"

Azért ez távolról sem törvényszerű.


#8 "Azokat a szülőket támogatni, akik a gyereket bántalmazták, molesztálták, elitták a pénzt előle...?"

Én az ilyeneket szülőnek sem tudom nevezni. Oké, jogilag az... de erkölcsileg távolról sem. Az ilyeneket nem, hogy gondozni nem kéne, de a kapcsolatot sem kéne tartani velük. Aki egy védtelen gyermeket bántalmaz, azt gondozzák csak a cellatársak a böriben...

2021. aug. 27. 10:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/24 anonim ***** válasza:
70%
A következő generációra kellene fókuszálni mindig, ehhez képest állandóan azt látom, az én családomban is, hogy az öregek ugráltatnak mindenkit meg rájuk kell költeni, mert képtelenek magukról gondoskodni, felélték a pénzüket, a gyerekeiktől meg elvárják, hogy a saját életüket, családjukat, gyereküket félredobva folyton hozzájuk rohangáljanak meg rájuk költsenek. Szerintem nem ennek kéne természetesnek lenni, mára kb ez lett. Én direkt gyűjtök idős koromra, hogy a gyerekem a saját gyerekére tudjon koncentrálni.
2021. aug. 27. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/24 anonim ***** válasza:
50%
Látok egy olyan nénit, aki minimum naponta ötször csenget fel a lányáékhoz a kaputelefonon. Ha sétáltatom a kutyát összetalálkozok vele, vagy ha megyek a boltba. Eszméletlen milyen öregek vannak. Természetesen 10/9 esetben nem engedik fel a vénasszonyt, amit meg is értek. Én a csengőt is kikötném miután hazaértem a melóból, azt csengess akinek akarsz.
2021. aug. 27. 10:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/24 anonim ***** válasza:
87%

#12 "nekem 18 évesen felszámolták, hogy mennyit költöttek rám"

Az ilyen nem szülő, hanem egy fillérb..szó féreg. Már bocsánat.

Egy valamire való szülőben fel sem merülne, hogy benyújtsa a számlát. Mert nem kötelességből szül, hanem mert családot szeretne. Lehet monetarizálni a dolgokat, de akkor írjuk fel a számlára azt is, amennyi boldogságot a gyermek hozott. Mert egy szülőnek ez felbecsülhetetlen öröm, amit nehéz lenne pénzben kifejezni.

Ez a 18 évesen menj, amerre látsz pedig egy aljas és primitív dolog. Az egy dolog, hogy jogilag meghúzták ezt a határt, de ettől semmi nem fog megváltozni egyik napról a másikra, és TALÁN egy-két évszázada még el lehetett mondani, hogy 18 évesen már készen áll a "nagy kalandra" a gyerkőc (bár ez is inkább csak a tündérmesék, és a diszfunkcionális családok jellemzője volt), de ma már távolról sem igaz. (És egyébként ha nagyon beleássuk magunkat a jogba, a szülők sem csak 18 éves korukig kötelesek szülőként viselkedni. Bár ezen passzusokat igyekszik mindenki figyelmen kívül hagyni...)

Egy ép, szerető családban nem, hogy a számlát nem fogják benyújtani, hanem egymás mellett állnak mindig. Kölcsönösen, oda-vissza segítenek, ha szükséges.

2021. aug. 27. 10:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/24 anonim ***** válasza:
80%

#12: Az a baj, hogy ez csak a nyers anyagi része a dolgoknak.

Aztán amikor idősek lesznek, mennyivel jobb érzés, amikor érezhetik az unokák szeretetét, és a gyerekek önként és szeretettel látogatják őket. Ezt a pénz nem fogja helyettesíteni.

2021. aug. 27. 10:16
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!