Hogy adjam ezt a tudtukra,ugy hogy ne sertsem meg őket?

Nem normális, ahogy szekálnak ezzel.

Mondd meg határozottan, hogy nálad ez még nem téma, ha kitartóan mondod, egy idő után megértik.

18 évesen? Anyáddal együtt menjenek a fenébe, ha ilyesmivel basztatnak!

10 év múlva is bőven ráérsz, mondd meg nekik, hogy sürgősen szálljanak le a témáról, és nem baj, ha megsértődnek. Még csak nem is lehetnek olyan öregek, hogy szenilisek lennének, nem kell őket kímélni.

Én megmondanám nekik, hogy az állandó szekálásukkal csak belémültetik a görcsöt, mert úgy beszélnek rólam, mintha valami selejt lennék. És ha selejtnek érzem magam miattuk, úgy nehezen fogok felcsípni nekik akárkit. Úgyhogy abba lehet hagyni, mert elsőre is felfogtam mit akarnak, de ez nem így megy, és csak rosszat tesznek.

Jártam hasonló cipőben, gyerekkorból eredő önbizalomhiánnyal és gátlásossággal indult, aztán mikor eljött az ideje, de csak nem jöttek a fiúk, a családom burkoltan célozgatott és sopánkodott, hogy "baj van velem". Mit ne mondjak, ezzel még jobban elmélyítették a problémáimat. Én is csak hárítottam, szerettem volna elbújni, azt hazudtam hogy nem érdekel senki.

Én is úgy éreztem, hogy amúgy is éretlen vagyok még egy párkapcsolathoz, bár én Valójában nagyon vágytam rá, csak nem hittem el hogy bárkinek is számításba jöhetek mint nő, hiszen kis béna vagyok, és "valami baj van velem".

Nagyon nehéz volt összekaparnom a darabjaimat és újraépítenem magam, elfogadni magam és megszabadulni a gátlásaim legalább egy részétől. Hamarabb túl lettem volna rajta, ha idejében leállítom őket, és annyival is kevesebb sebet kell begyógyítanom magamon.

Ne hagyd magad bántani. Ha még ezen is megsértődnek, így jártak. Neked is lenne min megsértődnöd.

#5

Úgy beszélsz mintha csak a gyerekeden múlna, rábök valakire és azt mondja "Hé, te leszel a támaszom, járjunk". Kölcsönös vonzalom, bizalom (amik nem teremnek minden bokorban) és hasonlók nem kellenek. Fütyije van, kész, onnantól megoszthatsz vele mindent, és lelkileg is tökéletes neked, ilyen egyszerű.

A gyereked hibája, hogy ezt a végtelenül szimpla dolgot, hogy rábök valakire, nem tudja megtenni.

"véletlen sem szeretnénk egy kapcsolatba kényszeríteni, de" legyen már gyorsan, mert tök gáz, hogy még nincs. - ez a mondat vége a lányod fejében, mikor lefordítja, és ez nagyon bántó. Nem segít.

A kortársak szokták felhozni egymásnak, hogy kinek nem volt még pasija, és ez minden esetben arra irányul, hogy ez mennyire ciki és béna, ez mindig megalázó. A szülőtől is, akármilyen szépen, vagy kíméletesnek szánt, lekezelő egyszerűsítéssel burkolja.

3/5/7-es Neked ez a normális hozzászólás?

18 évesen nem cél a házasság, gyerekek! Sőt minden embert arra kellene buzdítani, hogy találja meg az önmaga boldogságát, stabil én tudat nélkül párkapcsolatban sem lesz boldog. Nyilván az ember társas lény és jól jön a támogatás, de egy 18, a te esetedben 19 kislány nagyon kiegyensúlyozott lehet ezek nélkül is.